Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - John Peck: Fatemetés; A figyelő; És nevezé azt a helyet Thaberának (Fülöp József fordításai)

184

Magabiztosan, precízen,

Fehér, prémmel bélelt fülvédőben –

Nyelve idegen

De látom rajta, hogy

Magabiztos, pontos.

Észrevétlenségemben,

Mozdulatlanságomban,

Csodálom ezt.

Majd gyakorlott tekintetét

Elfordítja, átpillantva rajtam,

Bele a fenyőkbe a vállam fölött –

Molyhos határfal

Erdő mélye fölött.

Puskája levegőbe lendül –

Követem célját:

Madár az, mely gubbaszt, viaszosan,

Fekete bogyószemekkel.

Mint korábban, surrog a szél.

Mint korábban, érthetetlen

Nyugalom, beteljesedő

Pillanat.

Nem kérdem, véget ér-e;

De tudok az égről és

A szélfújta ködről a kikötők fölött –

Beborítva és kifeszítve

Ott, az ágon nyugvó hó fölött.

És

nevezé azt a helyet

Thaberának

mert felgyulladt vala ellenök az Úrnak tüze

– Mózes 11

Garyt elhagyván, Chicago felé a vonaton,

a vágóhidak bűze kelet felé áramlik,

fekete billenőhidak lengenek a sav fölött, az agy kiegyensúlyozatlanságai, mint kicsorduló

élesztő

, kinyújtják az eső rejtett arcát