Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Edip Cansever: Azt mondaná erre kékség (Szőllőssy Balázs fordítása)
111 Edip Cansever Azt mondaná erre kékség Amikor éppen felébreszt A világ összes szokása közül Egyet szeretek a legjobban Amikor a természet egy gránátalmát szel és ad neked Darabonként fognám kezemben A boldogság könnyei mondanám erre Egy darabig nézzük egymást Miután éppen felébredek Olyan ez velem mint a költészet Éppen előttem megíratlanul Folyamatosan élesedik agyamban. Mikor úgy nézlek hogy mindent elfelejtek Akkor is a világ összes útján haladsz Elterjedsz a tömegben Nem egyszerűen elterjedsz A legnagyobb, legellenállhatatlanabb szerelemnek kell mondani. Hiányt gerjesztesz, annyi vagy amennyit elérsz De még inkább létezővé válsz naponta Érett gyümölcsként nevetsz idővel Nem egy asszony vagy, nem is egy személy Egy madár azt mondaná erre kékség. Edip Cansever (1928–1986) isztambuli költő, író; a gimnázium elvégzése után a Nagy Bazár egy szőnyegboltjában dolgozott egészen 1976-ig, ami után már csak írással foglalkozott. Az összeállításban szintén szereplő Cemal Süreyával együtt a török irodalomtörténeti meghatározás szerint a „Második Új” generációjához tartozik, amely az Orhan Veli fémjelezte Első Újból táplálkozva, részben annak ellenében jött létre. Ezt a generációt a (neo)avantgárd és a szimbólumok felé való közeledés jellemzi, mintegy szakítva a korábbi generáció direkt köznyelvi és világosságra törekvő nyelviségével a nyelv mélyebb rétegeinek feltárására vállalkozik, az értelmetlenséget is védve, amennyiben a vers egysége nem csorbul és utat nyit új értelmek felé. Szőllőssy Balázs fordítása
