Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Cemal Süreya: Kedvesem én most (Szőllőssy Balázs fordítása)
112 Cemal Süreya Kedvesem én most kedvesem én most egy nagy városban gondolok rád kezemben kopott kék ceruza zsebemben két doboz cigi ahogy kimentünk vizet ittunk ahogy csókolóztunk „ahogy nevettünk, mikor eszembe jutottak hálóim” a virágok a virágok ma reggel vizet adtam a virágoknak az a rózsa nem nevet nélküled a filodendron amit az ablakba raktál hogy gyökeret hajtson mostanában folyton szomorkás életerős napfény költözött az ablakba az asztalon a tányérok életunottak a folyosó kihalt a fürdőszoba medencéi magányosak a konyha rendetlen és koszos a felmosó csak áll magában, a kenyértartó üres a ventilátor nem kap levegőt a szőnyegek koszosak a ruháim a szekrényben meg itt meg ott memo játékos kosara alszik a kék éjszakai lámpa vágytalan a kapu csak annyit mond „nyissatok, csukjatok” a függönyök mint inget cserélő kígyók a rádió néma a kisasztal szégyell a székekhez közelíteni a kisszoba sötét és kihalt minden valami újra vár, minden arra hogy megérkezz belépj megérintsd ujaddal hozzáérj tekinteteddel és minden azt ismétli folyton hogy mennyire szeretlek.
