Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Kozma Huba: Múltkereső kiskáté (Kurucsai Pál – Wéber György: Regionális Családkönyv)
140 Látszólag száraz tényekkel, végeláthatatlan adathalmazzal, születési, házasulási és halálozási évszámokkal idézik meg, rajzolják elénk a szerzők a harmadfél évszázadosnál is több évvel korábbi migrációs pillanatképet . S teszik nyilvánvalóvá a mai olvasó számára, hogy nincsen új a nap ala?. Emberek születnek erre a földre, akik aztán házasodnak, akiknek gyermekeik születnek, é s akik majd rövidebb-hosszabb hasznos vagy haszontalan élet múltán meghalnak. Eltemetik őket, s mára már fejfájuk sincs a dorozsmai, üllési, félegyházi, majsai temetőkben. Mi mégis a rendkívülien érdekfeszítő ebben a múltidéző tudós kutakodásban? Talán az, ha a tengernyi adat közö? fel-felbukkan egy-egy máséval össze nem téveszthető emberi arc. A ki tudja, hol és mikor születe? Szőke Jánosé például, aki 1739 januárjában köt h ázasságot Üllésen Tóth Katalinnal . Els ő gyermekük, Katalin egy esztendő múltán még o? születik, de a következő három – János, Erzsébet és Ilona – már Majsán. Még Üllésen választják meg kántornak, ami egyú?al azt is jelenti, hogy az üllési kol ónia rábízza gyermekei k tanítását is. Majsán aztán főjegyző lesz (1745-től 49-ig), majd egy évre főbíró (1749), és múlhatatlan érdemei lesznek abban, hogy ennek a nagyreményű majsai közösségnek a szívdobbanásai megbízhatóan tartósak legyenek. Főjegyzőként hiteleket szerez a közösségét jobbágyi terhektől megváltó redemtióhoz, az i? rendelkezésre álló földek újravásárlásához, és közben ügyel arra is , hogy a megszerze? pénzt okos beosztással csakugyan a kitűzö? cél megvalósítására használják. Aztán főbírói megbízatása leteltével, dolga végeztével családostul eltűnik. Ki tudja, mikor, ki tudja, hová. Vagy Rékasi Pálé, kinek a kutato? anyakönyvekből megtudhatjuk legfontosabb életadatait is. Ő 1695-ben születe?, még a török hódoltság idején, valószínűleg Zagyvarékason. A vele még Üllésen házasságot kötő Kertész Katalintól nyolc gyermeke születe?, az első kivételével mind Majsán. Rékasi Pált – érdemei t elismerve, képességeit felhasználva – ötször választják meg főbíróvá az 1745–79-ig terjedő időben, s rendhagyó módon kétszer nem csak egy évre bízzák meg ennek a tisztségnek az ellátásával. A kezdeti hőskor legtekintélyesebb és legnépszerűbb közszereplője lehete? ő, ezt az is bizonyítja, hogy 1743 és 1781 közö? 144-szer volt násznagya az oltárhoz járuló pároknak a majsai anyakönyvek tanúsága szerint. Második gyermekének Szőke János a keresztapja – az ő fiának pedig Rékasi Pál – felesége révén pedig rokoni szálak kötik az Üllésről Majs ár a települő közösség első f őbírájához, Kertész Györgyhö z is. A kivételesen tartalmas életet élő , ötszörösen bíróviselt Rékasi Pál 86 esztendősen, minden bizonnyal a jól végze? munka tudatában, nyugodt lélekkel hagyha?a sorsára az immáron kiegyens úlyozott szívverésű falut, Majsát. A kivételes munkabírású és alkotóerejű szerzőpár maradandót alkoto? e könyv anyagának összegyűjtésével, közzétételével, a sokszor lebecsült, ám jelentős alkotásoknál nélkülözhetetlen aprómunka elvégzésével. A Regionális Családkönyv nélkülözhetetlen kalauza lesz az elkövetkező időkben az idéze? térség csal ádkut atással foglalkozóinak, mert megkönnyíti az eligazodást az anyakönyvek betűrengetegében. Aki családja történetét kutatja, önismeretét gyarapítja ezzel. Széchenyi István szerint még ennél is többre vállalkozik: Hasznos szolgálatot tesz a hazának ki családja múltját kutatja, hiszen egy-egy család múltja a haza történetének egy-egy lapja. A családfakutatás oktatókönyve ez a kiadvány, melynek kibővíte?, időben is tovább (1895-ig, a polgári anyakönyvezés bevezetéséig) jutó – talán hamarosan megjelenő – változata teszi teljessé majd a mostani feldolgozást.
