Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 3. szám - Novák László Ferenc: Vadállomány, vadászat a Három Városban

118

feléig.

Az életbe léptetett erdő- és vadászati törvények a birtokolt területnagysághoz kötött vadá-

szat jogán már törvényen kívül helyezte az egyéni vadfogást, amely mint büntetendő cselekmény,

orvvadászatnak minősül. A vadászatban jelentős szerepe volt az agarászatnak is. A vadászkutya, az agár értékes

ajándéknak számított még a XIX. században is. A mezőváros vagyonos cívis, kisnemes

társadalma vadászott az agarakkal. A vadászatot illetően a kutyával történő vadfogásnak,

a „nyúlászatban”, az agarászatnak lehetett nagy jelentősége.

Nagy értéket képviselt az agár, amelyet rendszerint a városi tanács ajándékozott a

török főméltóságoknak, akár a Nagykőrösön keresztül Budára utazó erdélyi követeknek. A városi számadásokban gyakran előbukkannak rá vonatkozó adatok. Például a

számadó feljegyzése szerint: 1637-ben az erdélyi „fejedelem szamara Agarakat Szonakba’

[Szolnokon – NLF] Borbeli Petör altal f 8. Hat kecziget hoztunk dn 44.

63 1647-ben egy helybeli cívis gazdától, „Godan Dőmőtőr Uramtul a’ [török – NLF] Wezer szamara wettűnk

egi Agarat, f 2 dn 20”.

64 1648-ban „Kőrősi Istvan hogi it wolt Fejedelem Urunk kőwete

wettűnk egi agarat neki 3 Tallero’[n]”.

65 1650-ben „Vőttűnk az kővet szamara egi agarat

Lantosnetul”.

66 1653. „Márc. 27. Erdös Janostul wőttem 1. Agharat Erdeli köwetnek 1.

Aranyon”.

67 Szomszédos helységekből – így Abonyból – is vásároltak vadászkutyát: „Kis

Janos Abanitul Egy Agarat Dorianak ajandekbann 8 gar” – jegyezték fel az 1688/89. évi

számadáskönyvben.

68 Később is ajándékozás tárgyát képezte az agár. Például Nagykőrös

egyik földesurának 1747-ben ajándékozta a tanács: „M. Groff Forgács Joseph Ur’k ő

Ngának 1 Agarat Sallay Mihálytúl 2dikat Vida Páltúl vett’[em] …” – jegyezte fel március

18-án a számadó bíró.

69 Helyi kisnemesek, cívis lakosok is foglalkoztak a tenyésztésével s kereskedésével,

következésképpen minden bizonnyal a helybeliek – Kecskeméten és Nagykőrösön különösen a nemesek – is űzték az agárral történő vadászatot, vadfogást.

III. Károly 1729-es törvénye tiltotta a parasztság számára az agarászatot. Vidékünkön is

a következő évszázadban vált jelentőssé. Az agarászatra vonatkozó adatok nagyobb számban a XIX. század közepén állnak rendelkezésünkre.

70 Az osztrák önkényuralom (Bach-

korszak) idején felsőbb rendelet tilalmazta a kutyával történő vadászatot, de magát a

kutyatartást is, bár jóllehet, a módosabb, rangosabb személyek tarthattak agárkutya fajtát.

Cegléd város is hathatósan igyekezett intézkedni ebben a dologban. Például 1851. január

26-án a városi tanács körözvényt adott ki: „Tegnap délutáni órákban Sós Ferencznek az

udvarából el veszett egy 7 hónapos nőstény fehér agara – a’ ki tud valami bizonyost mondani – jelentse magát a’ biztosi hivatalnál 5 v. frt lesz a’ jutalma.”

71 Mivel a kutyával történő vadászat sok kárt okozott, a város korlátozni igyekezett azt. 1852. május 16-án hirdették

ki, hogy mivel „Több tanyás és fertályos gazdák panaszt tettek az Agártartó emberek ellen,

hogy vetéseikben agarászni járnak, és sok károkat tésznek, ha valaki még oly vakmerő fog

63 NL PML NkV SZK 1637/38. 118. pag.

64 MNL PML NkV SZK 1647/48. 196. pag.

65 MNL PML NkV SZK 1648/49. 201. pag.

66 MNL PML NkV SZK 1650/51. 203. pag.

67 MNL PML NkV SZK 1652/53. 174. pag.

68 MNL PML NkV SZK 1688/89. 130. pag.

69 MNL PML NkV SZK 1746/47.

70 Nem csupán helyi jelenségnek tartható, országos viszonylatban is a század második felében

erősödött fel az agarászat. CSŐRE Pál, 1994. 167–168.

71 MNL PML Cegléd Város (CgV) Hirdetmények 1849/52. 1851. jan. 26. 33. sz.