Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Orgoványi István: Kecskemét, 1956
175 a központi vezetésből a rákosisták kiszorulása, illetve a helyi forradalmi szervek létrejötte kényszerítette a megye vezetőit arra, hogy utat engedjenek a politikai kibontakozásnak. Természetesen a saját érdeküknek megfelelően képzelték el ezt, megpróbálták kézben tartani, irányítani az eseményeket, a döntő helyekre saját híveiket állítani. Az új szervezetek ellenállásának köszönhetően ez végül nem sikerült. A forradalom legfőbb támaszaivá a munkástanácsok váltak. A párt korábbi kísérlete, hogy „megszállja” ezeket a szervezeteket, teljes kudarcba fulladt. A forradalmi katonai tanácsok megalakulása után a hadsereg alakulatait már nem lehetett a nép ellen bevetni, a megerősödő forradalmi bizottságokból és munkástanácsokból pedig kiszorultak a hatalom hívei. Ezek a folyamatok kényszerítették a megyei vezetést arra, hogy utat engedjenek a politikai kibontakozásnak. Október 30-án, az előző nap elfogadott forgatókönyv alapján, a megyei tanács épületében megalakult a Bács-Kiskun Megyei Ideiglenes Nemzeti Bizottság. Az eseményen jelen voltak a párt, a tanács, a szakszervezet, a DISZ, a HNF és a TTIT megyei vezetői, valamint néhány nagy tekintéllyel bíró értelmiségi. Mészöly Gyula meglehetősen radikális megnyitóbeszédet mondott az eseményen, bár ennek értékéből sokat levon, hogy a szöveget Daczó József és Dallos Ferenc írta, miként a megalakítandó testület előre elkészített programját is. A nemzeti bizottságba túlnyomó többségben az előre kijelölt tagok kerültek be, az elnök Mészöly Gyula lett. Az érdemi irányításra intézőbizottságot választottak, amelynek vezetője maga Dallos Ferenc lett, de bekerült a vezető testületbe dr. Pataki Ferenc, dr. Bognár Károly, Orosz László, Szentkirályi alezredes, Borszéki Lajos és Magócsi Géza is. A gyűlésen Magócsi Géza azt javasolta, hogy a nemzetőrség parancsnoka figyeljen oda, hogy ávósok ne kerülhessenek be a testületbe. Sürgette az elkövetett törvénytelenségek kivizsgálását, egy megyei rehabilitációs bizottság felállítását. Hangoztatta, hogy a nép bizalmát csak úgy lehet elnyerni, ha kezdeményezik a törvénytelenségek feltárását, a meghurcoltak rehabilitálását. Dallos Ferenc felszólalásában leszögezte, hogy nem szüntetik meg a tanácsot és annak végrehajtó bizottságát. A nemzeti bizottságot mint néphatalmi szervet határozta meg, amely egyben a megye legfőbb államhatalmi szerve: utasítja a vb-t és a tanácsot, és rendelkezik a fegyveres erők felett is. Az állam egységének a megtartását, a kormány támogatását hangoztatta, „mert igenis vannak reakciós erők, akik vissza akarják állítani a csendőrszuronyok hatalmát. Nem akarunk polgári demokráciát, nem akarjuk visszaadni az eddigi eredményeket.” Daczó József – aki nem került be a nemzeti bizottság intézőbizottságába – látta legvilágosabban a kommunisták helyzetét: „Mi a párton belül próbáltuk tisztázni a kérdéseket, hogy sikerüljön a vezetőket jobb belátásra bírni. Ez nem sikerült. Nem volt erőnk, hogy a párton belül ezt tisztázzuk. A helyzetet a nép ereje döntötte el. Sajnos ilyen tragikus helyzetből kell lényegében újrakezdenünk.” A megyei nemzeti bizottság saját fennhatósága alá rendelte a tanácsokat és végrehajtó bizottságaikat, rendelkezett a tagosítások érvénytelenítéséről, a földek visszaadásáról, sürgette az állampolgári jogok maradéktalan érvényesítését, a szabad országgyűlési és tanácsválasztások előkészítését, a szólás-, sajtó- és vallásszabadság, valamint a bírói függetlenség biztosítását. Támogatta a szovjet csapatok kivonására irányuló követelést. Daczó József éjsza-
