Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Orgoványi István: Kecskemét, 1956
176 ka beszámolt a szovjeteknek az ülésen történtekről. Az ideiglenes megyei nemzeti bizottság összetétele híven tükrözte a hatalom szándékát. 17 tagjából 13 a párt és a megyei tanács, illetve a párt valamelyik szatellitszervezetének a vezetői közé tartozott. Két egyéni gazdálkodó került be a szervezetbe, akik ugyancsak Dallos Ferenc híveinek számítottak, hiszen az ő javaslatára lettek tagjai a testületnek. A munkásokat, vagy a megye legnépesebb társadalmi rétegét, a parasztságot, valójában senki sem képviselte. A testület vezetőségében, az intézőbizottságban pedig ott volt a megyei tanács, a HNF, a TTIT és a DISZ vezetői mellett immár a megyei nemzetőrség parancsnokaként a kecskeméti felkelés leverésének egyik irányítója, Szentkirályi Frigyes is. A nap legfontosabb eseményei közé tartozott, hogy megalakult az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár munkástanácsa. Az utóbbi testület és vezetői – Pullay Béla, Homoki László, B. Hajagos Károly, Rózsa Sándor és dr. Rákossy Árpád – a későbbiekben meghatározó szerepet játszottak a város munkásainak szervezésében, irányításában. Éjjel a párt megyei végrehajtó bizottsága ismét ülést tartott. A pártközpontból utasítás érkezett, hogy a magukat veszélyben érző kommunisták vonuljanak illegalitásba. Daczó József, Halanda István, majd hamarosan Dallos Ferenc is Budapestre távozott, Arany László, a BM megyei főosztályának vezetője pedig a szovjetekhez menekült. Az alsóbb szintű funkcionáriusoknak is a biztonságos helyre való távozást javasolták. 34 Kecskeméten október 31-én alakult meg a város ideiglenes forradalmi bizottsága. Létrehozását ugyan felülről kezdeményezték, de az MDP városi titkárát, Halanda Istvánt már az előkészítés során kiszorították, elsősorban Szabó József bádogosmester határozott fellépésének köszönhetően. A városháza dísztermében gyűltek össze a különböző intézmények, a szakmai testületek, az üzemi munkástanácsok, a fegyveres testületek forradalmi bizottságainak a képviselői. A kommunista szervezők kezéből kicsúszott az irányítás, mivel nem csak az általuk meghívottak jelentek meg. A tüntetések, a harcok résztvevői, illetve a korábban sérelmet szenvedettek közül sokan kívántak részt venni a kibontakozó demokratikus közéletben. A városi forradalmi bizottság irányító testületébe ugyan bekerültek a hatalomhoz közel álló személyek is, a hangulat radikalizálódása azonban nem kedvezett a korábbi vezetőknek. A meghatározó erőt már a munkástanácsok küldöttei képviselték. Vezető szerepe volt a bizottságban Bognár Ferencnek, az építőgép-karbantartó vállalat, és Nagy Sándornak, az épületlakatos-ipari vállalat küldöttjének. Ury László, korábbi kisgazda újságíró javaslatára elfogadták, hogy az ideiglenes városi testület 48 főből, 16 munkásból, 16 parasztból és 16 értelmiségiből álljon. Tóth László, a város korábbi polgármestere ismertette a választás menetét. A város területét négy részre osztották. Az egyes területekről jelenlévők külön-külön helyiségekben választották meg társadalmi rétegenként saját négy képviselőjüket. Így állt össze a testület. A munkásságot a már megalakult munkástanácsok vezetői és küldöttei képviselték. A parasztság és az értelmiség képviseletében az újjáalakult FKgP sok vezetője és tagja került be a testületbe. 34 Orgoványi István–Tóth Ágnes: Bács-Kiskun megye, 1956 . In: A vidék forradalma, 1956. I. kötet. Szerk.: Szakolczai Attila és Á. Varga László. 1956-os Intézet-BFL, Budapest, 2003. 47–48 o.
