Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
52 lomból kivonult, csak azzal maradt benne valamennyire, hogy mind a két cégnél irodalmi rovatot gondozott, s hosszú ideig, évről évre novellapályázatot csikart ki a fenntartóktól, amely igen népszerű volt az írók körében, mert viszonylag jól fizetett. Azokat a novellákat, karcolatokat is megvette, amelyeket nem díjazott a zsűri, úgyszólván senki sem maradt hoppon. – Az egyetemen milyen tanárokkal találkoztál, kikre emlékszel jó szívvel vagy nem jó szívvel? – Lehet, hogy meglepő, de Pándi Pálra jó szívvel emlékszem. Petőfi-előadásokat tartott, igen szuggesztív orátor volt, aki ugyan majdnem fél évig Horváth Jánossal vitatkozott, hogy szerepet játszott-e Petőfi, vagy nem, miközben az az 1922-es monográfia, amelyben Horváth János kifejti elméletét, negyvenöt után meg sem jelent, eltitkolták, csak könyvtárban lehetett volna hozzáférni. Úgyszólván tehát egy fantommal perelt, de azt nagyon szuggesztíven tette, szívét-lelkét beleadta. A másik az etikatanár volt, a népszerű Huszár Tibor, aki még él, most hetvenen felül járhat. Kardos László a szovjet irodalomról, Vaszilij Tyorkinról, s hasonló ideiglenes, átmeneti művekről olvasott fel rém unalmasan, viszont havonta egy péntek délután műfordítói szemináriumot tartott, amin aztán egyszer csak kiderült, milyen hallatlanul sokat tud a versről. Egy általános nyelvész, Antal László is nagy hatással volt rám. – Aki aztán elhagyta az országot. – Nem tudtam, de nem lep meg, annyira általános nyelvész volt. De meg kell mondanom, nem is az irodalmat szerettem igazán, hanem a nyelvészetet; rajongtam a nyelvészetért. – De hát azt hiszem, a költészet és nyelvészet rokonok, a kettő össze kell hogy tartozzon. Mi volt az oka, hogy a nyelvészet iránt annyira érdeklődtél? – A túlságosan fogalmi gondolkodás, az elmélet nem áll közel hozzám. Nagyon szívesen olvastam esztétikát, filozófiát, de igazából a tények, az empíriák sokkal jobban vonzanak. A nyelvészetnek is van egészen elméleti ága, de az nem izgat. Az a gyanúm, történelem szakot kellett volna végeznem, sőt történelem-nyelvészetet. A nyelvészet és a történelem tényekkel dolgozik, de mind a kettőben van egy csomó játék is, ezért írnak újra meg újra mondjuk a negyvennyolc-negyvenkilences szabadságharcról; nemcsak azért, mert újabb meg újabb tények, okiratok kerülnek elő a levéltárakból, hanem mindig át is értékelik, át is csoportosítják a faktumokat, ezért nem matematika a történelem, ezért nem matematika a nyelvészet. Persze a nyelvvel azért nem lehet annyira játszani, mint ahogy mostanában a sumerológusok teszik. – Az egyetemi évek alatt írtad az első köteted verseit. Hitted, tudtad, érezted, hogy előbb-utóbb könyv lesz belőlük? – Minden fiatal a nyilvánosság elé készül. Huszonkét éves voltam, amikor 1964 novemberében megjelent első versem az Új Írás ban. Csodálatos dolog volt, egészen megrendítő. Megjelentem? Én? Az én versem áll azon a lapon az Új Írás ban?
