Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Orgoványi István: Kecskemét, 1956
169 A forradalmat megelőző egy-két hónapban Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Szilágyi József, Háy Gyula, Márkus István sorra utazott a vidéki városokba vitaesteket tartani. Ilyen vitaesteket a párt értelmiségi határozata alapján a megyében is tartottak. Kecskeméten október 2-án, kedden 17 órakor a HNF és az MSZT rendezésében irodalmi ankét volt a TTIT klubjában, a „Hirös Hét” keretében. Körülbelül 100-120 érdeklődő gyűlt össze. Meghívták Csoóri Sándort és Sánta Ferencet, Pándi Pál viszont lemondta a részvételt. Csoóri Sándor néhány versét mondta el, Sánta Ferenc pedig novellái közül válogatott. Sánta Ferenc beszámolt arról, hogyan zajlott le a Petőfi Körben a Déry-féle vita. Ezután politikai vita bontakozott ki a szocialista realizmus lényegéről. Csoóri Sándor, Sánta Ferenc és dr. Orosz László, a neves kecskeméti tanár és irodalmár lényegében megkérdőjelezte az irányzat létjogosultságát. A Népújság munkatársa így számolt be az eseményről: „...elmondhatjuk, hogy kedd este a TTIT klubjában nagy lépést tettünk előre a szocialista demokrácia kivirágoztatása felé.” 21 Október 5-én értelmiségi ankét volt a megyei tanács kultúrtermében, körülbelül 500 résztvevővel. Eljött Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, de ott voltak a város fontos emberei is, köztük pédául Daczó József, a megyei pártbizottság első titkára is. A megbeszélést Tóth László korábbi polgármester, ekkor a HNF megyei bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Mód Aladár, a TTIT főtitkára arról beszélt, hogy mindenki örömmel fogadta a Központi Vezetőség határozatát az értelmiségről, amelyben egyenrangúnak nyilvánították a munkásosztállyal. Utána beszélt a Losonczy–Friss vitáról is, majd Lengyel Zoltán megyei bíró elítélte egyes funkcionáriusok úgynevezett „kitolási politikáját”, amely az értelmiség szellemi pangásához vezetett. Toponári Ferenc arról beszélt, hogy a hivatalos pártálláspont gyakori változtatgatása miatt „a nevelők gyakran kénytelenek a tankönyvekbe lapokat ragasztani, korábbi állításaikat revideálni” , ami szavahihetőségüket kétségbe vonta a tanulók szemében. Dr. Magócsi Géza, a megyei bíróság elnökhelyettese a politikai biztonság megteremtését, az erkölcsi megbecsülést és az állandóan javuló anyagi körülményeket nevezte meg, mint az igazságszolgáltatás zavartalan működéséhez szükséges feltételeket. „A célítéletek sok emberre nagyobb büntetést róttak, mint az a bírói lelkiismeretnek megfelelne” – hangoztatta a hozzászólásában. Erdei Ferenc is felszólalt, majd Mód Aladár örvendezett, „hogy nemcsak Pesten vitatkoznak az értelmiségiek, hanem vidéken is felszínre hozzák az erjedő problémákat” . 22 Kecskeméten 1956. október 20-án a megyei pártbizottság kibővített ülést tartott, melyen megvitatták a politikai helyzetet a Központi Vezetőség intenciói alapján. Az értekezlet eredményeként javaslatot terjesztettek fel a KV-hez. Daczó József, a megyei pártbizottság első titkára a vita végén összefoglaló beszédében a dogmatizmus és a sztálini személyi kultusz elleni harcot jelölte meg fő feladatként. A szovjetek vezető szerepének kötelező hangsúlyozása mellett az összefoglaló így fogalmaz: „Fel kell vetni, hogy a Központi Vezetőség foglaljon állást, és a szovjet elvtársakkal tanácskozzák meg a szovjet hadsereg Magyarországon lévő állományá21 Bács-Kiskun Megyei Népújság, 1956. október 4. 22 Bács-Kiskun Megyei Népújság, 1956. október 7.
