Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Somogyvári Ágnes: Kecskemét korai történetének írói és a régészet
107 elvezetett oda is, hogy a történeti munkákban az ókori történetírók sokszor mesei elemeket tartalmazó híradásai mellett már a régészeti eredmények is figyelmet kaptak. Kecskemét szerencsés a tekintetben, hogy egyik kiemelkedő jelentőségű polgármestere, Kada Elek (1852–1913), egyúttal aktívan kutató régész is volt. Több feltáráson is részt vehetett az 1870-es évek végétől, de ezekre vonatkozóan csak utalások vannak, pontos adataink nincsenek. A feltárási kedv a millenniumi ünnepségekre készülődve egyre inkább erősödött, és az egész országot áthatotta. 1892-ben az Országos Régészeti és Embertani Társulat felhívást tett közzé: „A honfoglalás korabeli emlékek föltalálása czéljából kutattassanak a sírmezők és kunhalmok s különösen a hadi emlékek, a várak és földerődök stb. … a megyei törvényhatóságok kéressenek föl közmunka adására az ásatásokhoz.” Ezekhez a kutatásokhoz, amelyek többek között Alpár mezején, Nagykőrösön és Kiskunfélegyháza környékén folytak, csatlakozott Kada Elek is. 1897-től Kecskemét polgármestere volt, és bár polgármesteri teendői sok időt igényeltek, ekkor sem hagyott fel az ásatásokkal. Áttekintve feltárásait, azt tapasztaljuk, hogy Kecskemét mellett nagyon sokfelé ásatott. Abból, amit a rendelkezésünkre álló hiányos adatokból össze lehet szedni, az látszik, hogy több mint negyven településen, határrészben folytatott ásatást. Ezek az ásatások egy-két naposak voltak. Ritkaságszámba ment az egy hétig, vagy annál tovább tartó feltárás. Sokszor a véletlenül előkerült, és hozzá eljuttatott leletek vitték ki a területre. Híre volt annak, hogy ha valaki régiséget talál, és azt beviszi a polgármesternek, megfizetik a napszámát. A jelentősebb eredmén ynyel kecsegtető területekre viszont évente több alkalommal is kiment, illetve több éven keresztül visszajárt. Több évtizedes kutatásainak összegzését 1911-ben egy előadásban, majd pedig írásban is a művelt közönség elé tárta a Katona József Kör évkönyvében, „Városunk őstörténetéből” címmel. Az előkerült leletek alapján felvázolta Kecskemét történetét, a paleolitikumtól kezdve a honfoglalás koráig. Régészeti kutatásaiból tudta, hogy sem a paleolitikum, sem a neolitikum időszakából nem kerültek elő emlékek a város környékén. A rézkor idejéről már több emlékanyagról tett említést. Beszámolójából tudjuk, hogy tártak fel rézkori zsugorított sírokat, de hogy pontosan hol, arról nem beszélt. Úgy látta, hogy a bronzkor időszakában már jelentősen benépesült ez a terület, az itt élő népesség temetkezésére a hamvasztás volt a jellemző, és a fejlettségnek egy olyan fokára léptek, amelynek során már várakat is kialakítottak. Megemlíti, hogy a mai Kecskemét területén is éltek, mert a Kistemplom téren (a mai Czollner tér) korábban kerültek elő urnatemetőik, valamint a gödröstemető területén (a mai Praktiker Áruház környéke) is találtak temetkezéseket. Váraikat (ezek minden esetben földvárat jelentenek) feltételezi Nyírben a Böddi-tanyán és Benén a Varga-tanyán, de a legjelentősebbnek az alpári várat tartotta. Az alpári várban Kada maga is ásatott, és megtalálta a bronzkori telep nyomait. Úgy gondolta, hogy ez a bronzkori nép több ezer évig élt ezen a vidéken, és a kelták voltak azok, akik felszámolták a kultúrájukat. A mai ismereteink szerint ez a népesség, a régészeti kutatás Vatya-kultúrának nevezi őket, valóban jelentős számban népesítette be vidékünket a bronzkor egy adott időszakában. Bár a Kada által emlegetett kelták csak ennek a népnek az eltűnése után majd ezer évvel jelentek meg ezen a vidéken, a két nép élete közötti
