Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Somogyvári Ágnes: Kecskemét korai történetének írói és a régészet
108 időszakra csupán az utóbbi harminc év kutatásainak eredményei kezdenek fényt deríteni. Előadásában ő is érintette a szarmatákat és Partiscum kérdését is. Arról, hogy jelentős hely volt Kecskemét környéke a szarmata időszakban, ásatásai során szerzett tapasztalatokat. Jelentős feltárása volt a Máriavárosban a téglagyárnál és a Széktónál is. Kada sokkal kevésbé kötelezte el magát Partiscum mellett, mint Hornyik János. Ő úgy gondolta, hogy a Ptolemaiosz említette városok közül Pessium vagy Partiscum lehetett ezen a vidéken. A kutatás mostani álláspontja szerint az oly sokat emlegetett Partiscum a mai Szeged határában lehetett. Ugyanakkor azt is tudjuk az újabb, nagy felületekre kiterjedő feltárások alapján, hogy kisebb- nagyobb szarmata települések hálózták be vidékünket, és így változatlanul azt mondhatjuk, hogy a Ptolemaios térképén feltüntetett városok közül az egyik talán itt is lehetett, amennyiben nem a klasszikus értelemben vett városról beszélünk. A szarmaták után a hunok, germánok népe fordult meg a Kárpát-medencében, de ezek nyomát Kecskemét környékén Kada alig találta, viszont avar leletanyagot annál többet tárt fel. Kadát kezdetektől fogva foglalkoztatták az avarok, nem véletlen, hogy 1883-ban már tartott előadást a Kecskeméti Körben az avarokról, ahol a kor szintjén általánosan ismert és elfogadott nézeteket ismertette, több esetben Hornyik János történeti munkájából merítve. Itt még régészeti vonatkozásokra nem tért ki. A későbbiekben azonban szisztematikusan kereste az avarok régészeti emlékeit, és tárta fel az avar sírokat. Az 1888-ban Miklóstelepen előkerült magányos, valószínűleg vezéri sír szép leletanyagáról az Archaeológiai Értesítő ben is hírt adott. Avarok után kutatott Városföldön, Lajosmizsén, Szentkirályon, Ballószögön, a legjelentősebb a gátéri feltárása volt, ahol a hosszú időn keresztül használt temető több száz sírját találta meg. Kada Elek ugyan nem készített olyan nagy történeti munkát, mint Hornyik János, de régészeti kutatásai és Kecskemét őskorát bemutató összegző előadása akár alapja is lehetett volna egy későbbi történeti munkának. Nem tudjuk, hogy tervei között szerepelt-e egy ilyen könyv megírása. De erre ideje sem maradt. Az évkönyvben megjelent írását követően, egy évvel később, 1912-ben szélütés érte, amelyből még felépült, de a következő 1913-ban a halálához vezetett. Említett írása azonban forrás a mai kutatók számára, mint ahogy kutatásainak eredményeit már a kortársai is forrásként használták. Példa erre a Borovszky Samu szerkesztésében megjelent Magyarország vármegyéit és városait bemutató sorozatban a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéről szóló kötet (1910), amelyben a vármegye őskorát Márton Lajos a Kada Elektől kapott információk alapján írta meg. Kada írása ma többek között azért is tekinthető forrásnak, mert kutatásairól csupán néhány publikációja és a levéltárban megőrződött dokumentumok maradtak fenn, ráadásul ezek a dokumentumok is sokszor nagyon szűkszavúak. Ásatásaiból nagyon kevés jól beazonosítható tárgy maradt meg, ezért sok esetben az előadásából leírtak tekinthetők az egyetlen hiteles adatnak. Mivel teljességre nem törekedhetünk, közel száz évet ugorva az időben az összefoglalónak tekinthető történeti munkák sorában a 2002-ben megjelent Kecskemét története 1849-ig című monográfiát említjük utolsóként. Számos kutató több évtizedes munkája összegződik ebben a kötetben. A nagy elődökhöz,
