Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Somogyvári Ágnes: Kecskemét korai történetének írói és a régészet
106 a védelmi rendszer Hornyik korában még jól látható volt, ahogy írja: „mikép e sáncolatok még jelenben, a nagy pusztulás után (a frank támadások következtében szétesett az Avar Birodalom) tizenegy század múlva is bámultatják vidékünkön készítőik roppant munkáját.” Nála is említődik Alpár, mint Szalán fejedelem vára, a „szilárd tömöttségű dombon létezett erődítmény” . Partiscumra visszatérve, objektív kutatóként leírja: „hogy Kecskeméten a városon, és közvetlen körében, eddigelé olyatén ősomladék föl nem födöztetett, mely itt egy valaha elpusztult város nyomaira emlékeztetne”. Mindezek ellenére mégis úgy gondolja, hogy Partiscum a mai Kecskemét helyén állhatott. Számba véve mindazt, ami az egykori történetíróktól átvehető volt a Duna–Tisza közének őskori történetére vonatkozóan, Hornyik János arra a megállapításra jutott, hogy pontosabb történeti képet csak a régészet segítségével lehet adni: „A Magyar nemzet beköltözését megelőző ezer év története oly homályos dunatiszaköze irányában, úgy az itt lakott népek, mint eseményeik s helységeikre nézve. – mikép a történetiró, írott emlékek hiányában, kell hogy e vidéken minden halmot megásattasson, s – elvégre – bújék a föld alá, adatok gyűjtése végett. És ott igen sokat fog találni.” Hornyik János nemcsak történeti munkájában, hanem rövidebb írásaiban is igyekezett felhívni a figyelmet a régészeti leletek fontosságára. A Kecskeméti Lapok ban 1872 augusztusában megjelent tárcájában a történeti munkájában leírtakról adott áttekintést népszerűsítő formában. Különösen fontosnak érezte hangsúlyozni, hogy a találók szakértők véleményét kérjék ki az előkerült tárgyakról: „Én azért hirdetem minduntalan: hogy épületalap, kút ásás, vagy szántás alkalmával, ha valaki egy rozsdás vasszeget vagy hitvány cserép darabot, annyival inkább ha réz, ezüst, vagy arany pénzt talál, mutassa meg ahoz értő embernek, de ne vesztegesse el; ne féljen, nem veszi el tőle senki, de ha elveszik is, mint a tudományra és régészetre nézve jelentékeny tárgyat, bizonyosan többszörösen megkapja érte jutalmát, mint akár a rongyszedő, akár az ötvös adna érte.” Felhívását ma is aktuálisnak tekinthetjük. Az 1800-as évek második fele nagyívű fejlődést hozott a régészetben. Ebben a fejlődésben nagyon sokan szerepet játszottak, az egyik közülük Rómer Flóris volt, akit a magyar régészet atyjaként emlegetünk. Rómer Flóris indította el 1868- ban azt a mai napig létező szakmai kiadványt, az Archaeológiai Értesítő t, amely publikálási és tájékozódási lehetőséget teremtett a régészet művelői számára. Ezt a töretlen fejlődést jelzi, hogy 1876-ban, főleg Rómer Flórisnak köszönhetően, már Budapesten tartották a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Antropológiai Kongresszust. A század végére pedig eljutottunk odáig, hogy a régészeti leletek nagy összefoglaló munkákban kerültek bemutatásra. Hampel József, a kiváló régész munkáiról van szó, amelyekben összefoglalta és képtáblákkal ellátva közölte a különböző korok addig ismertté vált régészeti leleteit. A bronzkor emlékei Magyarhonban három kötetben 1886 és 1896 között, A régibb középkor emlékei (IV–X. sz.) 1894-ben és A honfoglalási kor emlékei 1896-ban jelent meg. Mindezek mellett volt egy olyan általános érdeklődés, amely tanárok, jogászok, orvosok, papok, gyógyszerészek figyelmét a régmúlt felé fordította, régiségek gyűjtésére, ásatások vezetésére ösztönözte őket. Ebben az időszakban alakultak sorra a városi múzeumi egyletek, és ekkor indultak meg a múzeumalapítások is. Mindez
