Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Somogyvári Ágnes: Kecskemét korai történetének írói és a régészet
101 Kecskeméten is megszülettek a város történetével foglalkozó első munkák. Ezek a munkák az ókori történetírók írásainak felhasználásával adtak képet a régi korokról, és általában a Krisztus születése utáni időszakkal indultak. A fentebb említett összefüggések különösen érdekessé tehetik annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy a XIX. században született jelentősebb, Kecskemét történetével foglalkozó munkák szerzői, annak a kornak a történetírói miképpen foglalkoztak ennek a térségnek a korai történetével, hírt adtak-e régészeti leletekről, és ha igen, a híradáson túl ezek miképpen épültek be a történeti munkákba. Katona József (1791–1830) történeti érdeklődése, noha vele kapcsolatosan szin te csak a Bánk bán című drámájáról esik szó, nem igényel külön magyarázatot. Ez a történeti érdeklődés szülőföldje, Kecskemét történetére is irányult. Valószínűnek tartható, hogy még Kecskemétre visszakerülése előtt, tehát 1820 előtt megfogalmazódott benne egy történeti munka elkészítésének igénye, és ehhez megkezdte az anyaggyűjtést is. Ezt támasztják alá saját szavai 1818-ból, amelyekkel levéltári kutatásra kért engedélyt: „Több esztendők óta fáradhatatlan- kodok, hogy Városunknak Történeteit egybe szedvén közre bocsájthassam: most már azon a ponton vagyok, mellyben a Nemes Tanácsot is a Városi Archivum eránt megkeresnem kelletik.” A kért engedélyt nem kapta meg, csupán arra kapott lehetőséget, hogy a Notariusi Hivatalnak kérdéseket tegyen föl. Orosz László szövegelemzéseiből tudjuk, hogy 1820-ra befejezhette a történeti munka anyaggyűjtését, kialakította magának a mű koncepcióját, sőt a megírásba is belekezdhetett. Történeti munkája azonban korai halála miatt csak halála után jelenhetett meg. 1834-ben édesapja jelentette meg Pesten Trattner–Károlyi nyomtatásában a „Szabados Kecskemét alsó Magyarország első mezővárossa történetei. Hiteles levelekből összeszedte néhai Katona József, szabados Kecskemét várossa főfiscalissa” című munkáját. A kötetben először idősb. Katona József szólt az olvasóhoz, majd Katona József Elő-beszéde következett. Az alábbi sorok nemcsak azt mutatják meg, hogy milyen forrásokkal dolgozott, hanem történelemszemléletét is jellemzik: „Forrásaim, mellyből merítettem, az első szakaszra ugyan, ’s itt, ott is, nyomtatványok. A’ többire kéziratok, közönséges ős magányos levelestárak, sok szóbeli hagyomány is, mert mivel az egész megirt historiánkban alig leljük fel háromszor Kecskemét nevét, ide kellett folyamodni. Minden első történetirás szóbeli hagyományon épűl; de azért nem lehet minden hagyománt mesének mondani minek előtte historiák irattattak. Csak ebben, és más közönséges dallokban szivárgott alá az ősök emlékezete. Lám melly sokat csevegjük most is Toldi Miklós erősségét, Kádár István vitézségét, és a’ historiákban nem találni; csak a’ kofáknál leljük a’ nótáját, de ki okosodik meg belőle. Igy szakasztom fel hamvadt szemfedelöket azoknak, kiket szerette vidékünk szült, és szint ugy vígak, szint ugy búsak voltak mint kiket ezennel a’ kopórsójok felé vezetek – meglátni tetteiket; boldog érzés! midőn semmit se hagytak unokáiknak: mint nem léteknek bizonyságát.” Katona József három szakaszban tervezte leírni Kecskemét történetét a Krisztus születése körüli időktől kezdődően. Az első, kidolgozott szakasz Partiscumról, a költözött jászok – jazyges metanastae –, ahogy ma említjük őket összefoglaló néven, a szarmaták történetéről szólt, és szerepükről Partiscum építésében.
