Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Somogyvári Ágnes: Kecskemét korai történetének írói és a régészet
102 Majd sorra vette a többi népet, hunokat, osztrogótokat, gepidákat, avarokat. A második szakaszban a honfoglalástól saját koráig vitte volna a történetet, erről azonban csak jegyzetek maradtak meg. A harmadik szakaszban Partiscum vallásáról és szokásairól írt, az összes, korábban már felsorolt nép vonatkozásában végigvíve az áttekintést. Forrásként az ókori történetírókat használta, Ammianus Marcellinus, Plinius, Strabón, Suetonius és Ptolemaios munkáit. Ők adtak hírt az ezen a vidéken élőkről, például Plinius az itt élő dákokról, Sztrabón a szarmaták és a rómaiak közötti harcokról, a szarmaták beköltözéséről a Duna–Tisza közére. Alapvető forrása Ptolemaios, az Egyiptomban élt matematikus, csillagász, geográfus, asztrológus és költő, aki világtérképével megalkotta azt a világképet, amely a XVII. századig meghatározó volt. Térképén hat nagy település, város látható a Duna–Tisza közén, melyeket a szarmaták városainak tartottak. Ezek közül az egyik Partiscum, amelyet sokáig a mai Kecskemét helyére gondoltak. Katona tervezett könyvének szerkezetében, felépítésében valószínűleg meghatározott mintát szeretett volna követni. Ez Schönvisner István Savariáról szóló latin nyelven írt könyve volt, melynek címe magyarul: Szombathely régiségei és története a kezdetektől a jelen időkig. Schönvisner István a jezsuita rend tagja, történetíró, a régészet tanára volt a már korábban említett Nagyszombatról Budára áthozott egyetemen. (Ma állami kitüntetés viseli nevét, amelyet annak adományoznak, aki a régészeti örökség védelmében kiemelkedő tevékenységet folytat.) Szily János püspök kérésére összegyűjtötte az egykori Savaria területén előkerült régészeti emlékeket, könyvében a kőemlékek és a források alapján megírta a római colonia történetét. Könyve 1791-ben jelent meg Pesten. Katona nemcsak a könyvet ismerte, de személyes kapcsolata is volt Schönvisner Istvánnal (apja egyik neki írott leveléből kiderült, hogy Schönvisner István egyik Kecskeméten tanuló rokona Katonáéknál lakott). Katona József számára az ő könyve volt a minta, valószínű, hogy ilyen módon szerette volna Kecskemét történetét megírni, ha megadatott volna számára a szükséges idő. Munkáját, ahogy utaltam már rá, édesapja jelentette meg 1834-ben. A kortársak közül Hornyik János a kiadott munkáról fenntartással nyilatkozott, véleménye szerint mindaz, ami Katona után megmaradt, az csupán jegyzetnek tekinthető (ugyanakkor Hornyik ezeket a jegyzeteket fontosnak tartotta, mert többet közülük be is épített történeti munkájába), és a történeti kútfők összegyűjtéséig terjedtek. Szerinte idősebb Katona József azért jelentette meg fia munkáját, mert ettől anyagi hasznot remélt. Vállalkozása mindenesetre nagy haszonnal nem járhatott, de a 131 előfizető lehetővé tette, hogy a könyv megjelenhessen. Az utókor már megengedőbben mondott véleményt Katona történeti munkájáról. Orosz László bebizonyította, hogy a történeti munka stílusa és a hivatkozott széles körű forrásismeret alapján a szöveget Katona József írhatta, a fejezetek elrendezésének hibái idegen kézre, valószínűleg idősb. Katonára utalnak. Bíró Ferenc 2002-ben megjelent Katona-monográfiájában egy számunkra is fontos megállapítást találunk: „nem is a város, hanem a táj érdekli, amelyben a város helyet foglal” . Ebben a tájtörténetben, ha csak villanásnyira is, de megjelennek az akkor még látható, emberkéz alkotta maradványok, a Bácskában lévő „Római- Sáncz”, amelyet a szarmaták védművének tartott, vagy az akkor Dunaföldvárral
