Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Kecskemét, a Három Város gyöngyszeme
96 hordozza. Az egyszerű, nádas házaktól a vagyonosság mértékéül is szolgáló, mutatós cívisházaktól az építőművészet remekeinek számító többszintes lakóházaktól, villáktól az építészeti stílusokat reprezentáló középületekig, templomokig: valamennyien együtt alkotják és testesítik meg a mezővárosi építészeti kultúrát, határozzák meg Kecskemét építészeti arculatát, „gyöngyszem-mivoltát”. 64 A már fél évszázados történeti-néprajzi, művészettörténeti kutatómunka Kecskemét kimagasló helyzetét igazolja a Három Város viszonylatában, amelyet kellően reprezentál a kutatási területek szintézis munkája. 65 Kecskemét a Duna–Tisza közi Alföld ragyogó gyöngyszeme. Ezt hangsúlyozandó, szükséges a kiváló szociográfus Erdei Ferencet idézni, aki a következőket írja Kecskemétről az 1930-as évekre vonatkozóan: „színekkel és ízekkel ékes ez a Kecskemét […] Tornyok és paloták hivalkodnak a város közepén, amelyekről nem tudja a néző, hogy szépnek vagy torznak tartsa-e őket, csak azt érzi, hogy ilyeneket még nem látott, és ámul fölöttük […] A városkép, amit Kecskemét belső része nyújt, szép és vonzó. Külön-külön minden épületen fönnakad az anyag és cél törvényeit tisztelő ízlés, de együtt kívánatos és jóleső látvány a térség környéke. Tornyok emelkednek sűrűn, s túl rajtuk zegzugos utcák visznek a mezőkre. Kecskemét a mezőváros megtestesítője: város, mely tornyai közt is végtelen mezőségnek a levegőjét árasztja. Szép és kedves ez a város: a homokpuszták városa…” 66 Móricz Zsigmondot is megejtette Kecskemét varázslatos arculata: „Néztem ezt a gyönyörű Kecskemétet. Alig van szebb város az Alföldön. A városháza Lechner Ödön legszebb alkotása. Bűbájos épület. Előtte negyvenöt méter széles sugárút metszi ketté girbegurba régi utcák tömkelegét, s európai szépségűvé teszi a várost. Kétfelől nagyszerűen megépített, s úgynevezett magyar stílusban megtervezett paloták szegélyezik: mindenesetre egyéni jellege van a városnak. De ha az ember behatol a keskeny utcákba, még a legszélsőbb periférián is derék, izmos polgárházak vannak, amelyekről messze világít a régi jómód. Ősi településű város…” 67 Összegzésként hangsúlyozni szükséges, hogy a jeles szociográfus és az író közel egy évszázada, az akkor látottak élményét foglalta megkapó, lenyűgöző betűsorokba. Az eltelt időben azonban sarkalatos változások állottak be Kecskemét városi településarculatában is. Különösen az 1960-as évektől. A városképet koronázó templomokkal, stílusos, többszintes épületekkel, hangulatos cívis lakóházakkal ékesített, hagyományos, halmazos településszerkezetre jellemző girbegurbás utcahálózatot a változások szele érintette meg. Kecskeméten, megyeközpont mivoltából fakadóan, egyre erőteljesebben koncentrálódott az intézményrendszer, a népesség, tulajdoníthatóan az agrárnépesség csökkenése s a gyáripar munkaerő-szükségleteinek biztosítása következtében. Különösen a „szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodás”, téeszek megszervezését követően, a hatvanas évek elejétől. A szocialista kor korszerűnek mondott építészete – „szocreál” – is megjelent a városképben. Nemcsak a város peremén felépült többemele64 Novák László, 1988. 65 Novák László Ferenc, 2015. 66 Erdei Ferenc, 1937. 79–81. 67 Móricz Zsigmond, 1958. 156–157.
