Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Kecskemét, a Három Város gyöngyszeme
89 nyelvű jogszabályokban is nyomon tudjuk kísérni. A paraszt és a jobbágy társítása ezután is előfordul a helyhatósági jogszabályokban, de legtöbbször már egymagában kerül elő: így is téveszthetetlenül fejezi ki a társadalmi állapotot, akár törvényekben, akár helyhatósági jogszabályokban, akár a földesúri iratokban. A különféle szövegekből világosan kitűnik, hogy a rusticus , a parasztember , a parasztszemély , a paraszti kéz , a ruralis vagy rustica, rusticana persona stb. kifejezésekben az emberek társadalmi állapotát, státusát, illetőleg conditióját kívánják megjelölni. A helyhatósági jogszabály mintegy már meg is magyarázza, hogy a parasztok: jobbágyok. A társadalmi állapotot sokszor azzal fejezték ki, hogy a parasztot esetenként kifejezetten szembeállítják a nemessel, a rendet a renddel. Ilyen esetben megkülönböztetéssel szólnak gyakran parasztfundusokról vagy parasztföldekről , vagy ahogyan újabban nevezték: úrbéres földről, esetenként kimondottan szembeállítják a rurális fundust az allodiális , tehát majorsági földdel” – állapítja meg a jeles történész, Szabó István. 37 A török hódoltság területén, így Kecskemét és környékén nem alakulhatott ki a jobbágy telekszervezet 38 , tulajdoníthatóan annak, hogy a földesurak nem merészkedtek erre, csupán a biztonsági királyi Magyarország területéről ügyeltek birtokukra több-kevesebb sikerrel. A XVI–XVII. században a földesurak birtokviszonyai (jobbágyaik száma és a földterület nagysága, az általuk birtokolt telkek száma) a „feledés homályába” merültek – írja Balla Gergely krónikájában. 39 Nagykőrösön megmaradt a jobbágytelek-szervezet csökevénye. A földesurak reprezentánsa, a földesúri jogokat gyakorló városi tanács a mezőváros lakosainak és az ide költöző idegeneknek földet adományozott: mezei kertet és „ház után való rétet”, valamint erdőt is. 40 A jobbágyterminológia valóságos társadalmi kategória volt a XVII. században is. A hódoltság korában nagymérvű volt a Három Városba irányuló bevándorlás, de innen is mentek el lakosok. Ezért is történhetett, hogy egyes földesurak esküvel köteleztették jobbágyaikat a hozzájuk való hűségre. Ebben is Pest vármegye hatóságára támaszkodtak. Ilyen eset fordult elő Nagykőrössel kapcsolatban. A Kishontban, Rahón élő Trombitás János földesúr kívánságára Pest vármegye 1630. május 14-én Fülekre rendelte a nagykőrösi illetőségű Nagy Istvánt és Váczi Mihályt, akiket esküre köteleztek: „Nagy Istvány és Váczi Mihály Kőrösön lakozók a’ Nemes és V[ité]zlő Trombitás János Úr’k Jobbágyi adjuk tudtára, hogj minémű Lelkünk isméreti és eö Kigyelme ellen tett vétkönkért törvényével meg sententiaztatván maradtunk el mindenikünk bizonyos számú birságon, de hogy ezért boszszut állani ne láttatnánk, kötöttünk magonkat arra, hogy ezért sem más okát indulatunkból, más földes Urat , vagy akarmi névvel nevezendő szabados Helyeket, mire el idegenedésünkre eő Kigyelmétől ok találhatnék, nem akarunk titkon sem nyilván keresni , sem semmi nemű szín, és mod alatt, hanem eő Kigyelmét Trombitás 37 Szabó István, 1976. 38. 38 A földesúr házas telket adott jobbágyának, aki annak birtokában – „ház után való” – járulékföldet (appertinentia), meghatározott mennyiségű szántót és kaszálórétet kapott, s használhatta a közös legelőt, de faizásban is részesülhetett. 39 Balla Gergely, 1856. 40 Novák László, 1994.
