Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Kecskemét, a Három Város gyöngyszeme
90 Uramat, és jövendőbéli maradékit igazán híven és képmutatás nélkül holtig szolgálni, és örökös Jobbágyai lenni… ” 41 A Három Városban a mezőváros lakosait sem jobbágynak, sem parasztnak nem nevezte a helyi hatóság, a magisztrátus. Hogy mégis köztudatban lehetett, érdekes példa említhető. A „Három Város bírósága” Kecskeméten azért jött össze 1662-ben, mert „néhai és nemzetes kecskeméti jobbágy társunknak, ugy mint Méhes Györgynek meg maradott árvái” az örökségen osztozkodni kívántak. A „nemzetes jobbágy” tehát kecskeméti vagyonos ember: egyrészt szabad állapotú mezővárosi jobbágy, másrészt pedig „nemzetes”, vélhetően nemesi ranggal rendelkező cívis gazda. A kecskemétiek, a kőrösiek sem tekintették magukat valójában földesúri alattvalónak, mint akik a földesurak közvetlen környezetében éltek a XVII. században, de mint később – a XVIII. században –, az úrbérrel terhelt jobbágyok, például Cegléd jobbágysorba süllyesztett mezővárosi cívis gazdái. 42 Kőrös földesura, Kátay Ferenc örökébe lépő, akkor még báró Keglevich Miklós is számon tartotta a nemrégiben megszerzett hódoltsági birtokát 1663-ban. A mezőváros központjában fekvő telek, rajta a városházzal az ő tulajdonát képezte, s ezért a kőrösi magisztrátusnak árendát kellett fizetnie. A város számadáskönyvébe jegyezték fel, hogy „városunk hazajért Kiklevics Miklós Úr’ eő Nagha Jobbagyi vőttek raitunk 5 Tall” . A kőrösiek tudatában nem élt „jobbágytudat”, az, hogy ők is a földesúr jobbágyai, mint azok, akiket Torna várából küldött Kőrösre a járandósága behajtása végett, s jobbágynak mondották őket. 43 Pest vármegye a hódoltsági – azaz a székhelyétől távol eső – területeken történő felügyeletét, befolyását, rendfenntartását a „paraszt vármegye” szervezetével biztosította. A falvak lakossága, népessége őstermelő, mezőgazda, földműves, azaz a közjogi megnevezés szerint is paraszt ( rusticus ) volt, így természetszerűen a falvak lakossága parasztvármegyét alkothatott, szervezete a parasztságból állt. A Három Város, mint szilárd autonómiával rendelkező, tekintélyes mezővárosok közössége, nem alkotott parasztvármegyét, maga a magisztrátus volt valóságos karhatalom, mondhatni „egyszerű” vagy „kis vármegye”. Valójában az egyes mezővárosok önálló hatalmi, rendfenntartó egységek voltak, mintegy katonai szervezetet alkottak. A mezővárosok tizedekre oszlottak, élükön tizedessel, az egyes tizedek felett pedig hadnagy állt. 44 A mezőváros tanácsának fennhatósága, irányítása alatt álltak a hadnagyok és tizedesek, akiknek esküt is kellett tenni, melynek szövege a XVII. század második feléből maradt fenn Nagykőrösön. 41 Novák László, 1978. 39. 42 Az apácarend 1744-ben még nem tudta érvényesíteni az urbáriumát, azonban az Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete folytán bevezetésre került. Ellentétben a másik két várossal, Cegléden megszüntették a szabad, kötetlen birtoklási rendszert, a gazdákat az úrbéri telekszervezetbe kényszerítették. Novák László, 1982a. 43 Novák László Ferenc, 2015. 105. 44 Nagykőrös példáját emelem ki. A biztonság megszervezése különösen életbevágó volt a XVII. század végi háborúság, létbizonytalanság idején. Például 1687-ben 16 tizedre, 1690-ben a mezővárost négy járásra osztották fel, az egyes járásokat 2-2 tized alkotta. MNL PML NkV SZK 1687/88, 1689/90.
