Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - ***: „Tudatos ösztönösség volt bennünk” (A lajosmizsei Tanyacsárdáról Kriskó János beszélgetett Gömöri Ferenccel és Garaczi Jánossal)
111 – Gömöri úr, önnek már komoly, az Aranyhomok Szállodában és a Bugaci Csárdában szerzett vendéglátós tapasztalata volt, mire a Tanyamúzeum melletti faház felépült. Milyen ambíció hozta önt ide az ország akkoriban egyik legsikeresebbnek számító szállodájából? Gömöri Ferenc – A kényszer hozta úgy, hogy belőlem csárdagazda legyen Lajosmizsén. Az Aranyhomok Hotel alapító igazgatója, Gömbös Sándor után egy új igazgató, Jakobsen Antal érkezett a fővárosból a szálloda élére. Jó viszonyban voltunk, tudtunk is együtt dolgozni, de nem tartotta be egy nekem tett ígéretét, és ezzel lehetetlenné tette, hogy a szállodában maradjak. Nem titok az sem, hogy mi volt ez az ígéret. Felajánlotta, hogy kimehetek a Bugaci Csárdába a szezonra, de végül nem engem küldött, hanem két kollégámat, Kovács Zoltánt és Garaczi Jánost. Akkoriban az Aranyhomok Hotel üzemeltette a Bugaci Csárdát is. – A bugaci szezon anyagilag volt különösen vonzó, vagy miért volt ekkora jelentősége annak, hogy ki dolgozott éppen a csárdában? Gömöri Ferenc – Az anyagiak is közrejátszottak, nem volt lebecsülendő az az összeg, amit ott egy szezon alatt meg tudtunk keresni. Korábban én már kint töltöttem 3-4 komplett szezont, volt tapasztalatom. Nagyon rosszulesett, hogy az igazgatóm megváltoztatta az ígéretét – ráadásul indoklás és magyarázat nélkül. Nem tudtam bízni benne a továbbiakban. Volt abban az időben a megye országgyűlési képviselőinek egy fogadása az Aranyhomokban. Ott szólított meg Havasi László, a lajosmizsei tanácselnök, hogy nem volna-e kedvem üzemeltetni az új vendéglőt a település határában? Igent mondtam. Közrejátszott a döntésemben az is, hogy egy osztálytársam, Szigeti Béla ebben az időben Helvécián volt áruforgalmi vezető, ő is biztatott a feladat elvállalására. – Nem először kerül szóba Helvécia ebben a beszélgetésben. A nyitás pillanatától a Helvéciai Állami Gazdaság látta el a csárdát nyersanyaggal? Gömöri Ferenc – Előfordult, hogy időnként máshonnan is szereztünk be alapanyagot, de szinte minden nyersanyagunk, alapanyagunk a Helvéciai Állami Gazdaságból származott. Aminek most nagy divatja van, a háztáji, meg a helyi termék előnyben részesítése, azt mi a 70-es évek elején maradéktalanul megvalósítottuk a Tanyacsárdában. Volt az állami gazdaságnak vágóhídja, Kunbaracson volt zöldségeskertje, gyümölcs, bor, szőlő, kiváló minőségű, kisüsti gyümölcspálinkák. Ez mind óriási előny volt a többi csárdával szemben, ahol nem voltak hasonló adottságok. Óriási dolognak számított akkoriban, hogy kimentünk hajnalban a vágóhídra, és egyenesen onnan hoztuk az aznap kicsontozott, friss húsokat, és ebből főztünk. Élvezet volt ilyen alapanyagokból dolgozni. – Mennyi időbe tellett, hogy a vendégek felfedezzék a csárdát? Volt-e szerepe a felfutásban annak, hogy kiváló helyen, egy országos főútvonal mellett fekszik? Milyen marketingötletekkel csalogatták ide a vendégeket? Gömöri Ferenc – Jó lenne azt mondani, hogy tudatos marketingstratégiának köszönhetően fejlődött fel a csárda. Annyi igaz belőle, hogy szerettük a vendéget, figyelmesen bántunk vele, és mindig kikértük a véleményét az étlapról, az ételek ízéről. Garaczi Jánossal több mint 35 évet dolgoztunk együtt. Teljesen egyetértettünk abban, és úgy is alakítottuk ki a csárda rendjét, hogy nekünk a vendég parancsolt. Valójában az étlapot is a vendégek igénye alakította ki. Ez volt a hitvallásunk, a marketingstratégiánk. De kétségtelenül számításba kell vennünk a forgalom alakulása szempontjáb ól azt is, hogy a régi 5-ös főúton rengetegen jöttek az egykori NDK-ból azok, akik itt találkoztak a nyugati oldalon élő rokonaikkal. Jöttek a csehek, akik a jugoszláv tengerpartra igyekeztek, sok vendégünk került ki
