Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Virág Zoltán: Létorientációk és tájmeditációk (Koncz István költészetéről)
97 elemzéseihez. A Himnusz – suicid az öldöklésre készség fajt egyedítő, szupranacionális vonatkozásait és a „humanista ringyók” demokrácia-nemesítő élvezkedéseit az emberre szabott létezés eredendő törékenységeként tanulmányozza, amelyet nem sokkal később a nemes eszmék tartósságát kikezdő fékezhetetlen fanatikusság és fantomimádás teóriája követ a Híd ban 1989-ben közölt Eltűnt idő (a teljes életmű egyik legjelentősebb alkotása) grandiózus végkicsengésében, valamint az 1994-es Kasszandra-levél kommentál a kombattáns gyűlölködés és egymásra rontás kiirthatatlanságának indoklásával: „Csak végtelen, pusztító háború / minden igazság, amely süket – / más igazságok ellenében.” A tankönyvek „holdkóros igazságával” ( Vita longa ) szembeni állásfoglalás vitapozíciós hitelessége és a „háborús őrület előtt” 20 kimondatott szavak perlekedő dominanciája nem elhanyagolhatatlan. A „Háború lesz” súlyos töltete és többlete a két szó mögé szolidan odatett pont megmásíthatatlan érvényességében lakozik. Leszűrődéséül mindannak, ami írástudóként, homo moralisként és homo aestheticusként részesülést kínál például a letűnt évezredek, az elmúlt évszázadok hadviselési szabályaiból és a harcászati kézikönyvek népszerűsítette emberirtási rutinjából, a „bellum omnium contra omnes” Thomas Hobbes-i kondícióiból, a felvilágosodás hatalom- és szerződéselméleteiből vagy a modernkori kataklizmákból meg a kelet-közép-európai vérontások ezredvégi szégyenéből. „A »kis államok« történelmi tudatában, amelyek kényszerösvényeken haladva a fennmaradásért harcolnak, a háborúk mindig nagy jelentőségűek. A háborúk afféle metafizikai történésekké válnak, amelyek a mindennapok cél- és eszközrendszere által elhomályosított létezést világítják meg. A háború ebben az értelemben az öntapasztalás és az önismeret magas rendű formája, olyan belátásokat tesz lehetővé, amelyek követelményeket támasztanak, irányadó jelzéseket adományoznak, és egyben a történelmi tapasztalat forrása.” 21 A legtöbbször hivatkozott konczi tényrögzítés, amely Domonkos Istvánt annyira megrendítette, a háború mindig lesz felhívó funkciójú tudomásul vétetése és emlékezetbe vésése. Ám nem pusztán a Josip Broz halála után valószínűsíthető és kiszámítható borzasztó fejlemények, tehát az etnikai villongások, többségi és kisebbségi paranoiák, kistérségi rémképzetek, téveszmék szorongásspirálja ez, hanem az értékrendi autenticitás méltóságát megőrizni képes önreflexív emésztődés summázata, hosszadalmas beletörődés a militarista világsokkolás kiküszöbölhetetlen leendésébe. A Végel László gondozta Átértékelés , a Judita Šalgo fordította Pesme/Versek kétnyelvű belgrádi kiadása (Narodna knjiga, 1978), a Danyi Magdolna válogatta Ellen-máglya , a Giacomo Scotta jóvoltából olaszul napvilágot látott Il bel Tibisco e il resto (Coop-ed »La Sfinge« – Napoli, 1983), majd a Virág Ibolya áldozatos munkájának eredményeképpen, Toldi Éva szerkesztésében és utószavával 2005-ben létrejött gyűjteményes anyag, illetve a korábbi átültetéseket Draginja Ramadanski tolmácsolásával kerekebbé tevő Izabrane pesme Ištvana Konca 2007-es könyvváltozata (mindkettőt a zentai zEtna kiadó tette elérhetővé), továbbá a nemrégiben Újvidéken forgalmazásba került válogatás, a szintén Virág Ibolyának köszönhető Csend és lázadás (Forum, 2017) összeadta szövegmennyiség nem foglal különösebben nagy helyet a magánbibliotékákban vagy a közkönyvtárak olvasótermi polcain, raktári állványain. Az oeuvre rangja, hatástörténete viszont az emlékezeti archiválódás gyümölcsöző metódusait eredményezte és eredményezi ma is, mivel Koncz István mintaadó és iskolateremtő egyéniségével sohasem volt és sohasem lesz nehéz szimpatizálni. A politikai áskálódások, nemzedéki ellenségeskedések fölé emelkedő alapállásának tanulságai kellően kamatoztak, ezekből bőven tanultak mindenkori tisztelői, sőt útmutatásul 20 Toldi Éva, A szerkesztő jegyzete = Koncz István összegyűjtött versei , szerk. T. É., Zenta, zEtna, 2005, 301. 21 Losoncz Alpár, A háború, mint etnopolitikai történés = L. A., Európa-dimenziók (Kultúra, kontextus, kisebbség – Fenomenológiai távlatok) , Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2002, 226–227.
