Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Virág Zoltán: Létorientációk és tájmeditációk (Koncz István költészetéről)
98 vehetik kései utódai is. Legalább három symposionista generáció írósereglete haladt a nyomdokain, lépegethet utána a főbb csapásirányokon, másként fogalmazva: a legifjabb tollforgatók, ambiciózus szárnypróbálgatók szétszóródott nemzedékével bezárólag szinte mindenki az ő „köpönyegéből bújt elő” . 22 Mindhárom műnem iránti affinitása, stíluselméleti és műfajtörténeti jártassága, színdarabszerzői, elbeszélő prózai vénájának, memoárírói fogékonyságának kétségtelen bizonyítékai arra engednek következtetni, hogy sajtó alá rendezésre érdemes teljes hagyatéka rejthet még az elmúlt évtizedekben megismerhetőkön túli meglepetéseket. Ezeknek fényében életműve még inkább kiemelődhet a nemzeti és nemzetiségi kánonok mélyreható változásokat vonakodva akceptáló, fáziseltolódásos észlelésekkel terhes stabilizációjának szokványos huszadik századi jelenségköréből, azaz remélhetőleg nem torpan meg, nem ütközik akadályokba e számottevő opus nyelvi és formakulturális örökségének fluktuálódása, különböző korosztályokat, interetnikus viszonzásokat serkentő kisugárzása. 22 Kollár Árpád, Koncz István, az átértékelő , Tiszatáj, 2009/január, 98.
