Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Virág Zoltán: Létorientációk és tájmeditációk (Koncz István költészetéről)
96 Juhász Gyula-i intuícióinak beszűrődő elemei, sőt ne maradjanak figyelmen kívül szűkebb pátriája nem magyar nyelvű szépirodalmának művészi értékteremtődései sem. A „költői szereptudat modern dilemmáit a hatvanas, hetvenes évek magyar irodalmában az elsők között átélve” 14 , továbbá a már szóba hozott déli szláv formatartalmi újítások, nyelvi-retorikai megoldások teremtőerejét megsokszorozva szintetizálta. Ezek sorába tartoznak, ide számítandók mindazon invenciók és intenciók, szubjektális-objektális viszonylagosodások és viszonylagosítások, amelyek egyrészt a vajdasági kisvárosi miliő és partmentiség emlékláncolataiban öltöttek testet a Becsén gimnazistáskodó Grozdana Olujić elbeszélő prózájában, másrészt az akvatikus imaginációban értek tetőpontjukra a Zentán elemi iskolába járó, Szabadkán érettségiző Stevan Raičković Tisza-költészetében. A folyóközelség e megbecsült alkotókéhoz csatlakozó konczi poétikájában a moccanó víz érzékileg megragadhatatlan, senkihez sem tartozó sürgő-forgó, gomolygó tömege a grammatikai személy, a lírai beszédalany alteregójává alakulva lúgozza ki a hanyatlásképzeteket, produktív centrumkénti tükörvillódzásával előrevetítve a balvégzetűség 15 , a finális elrendeltség mikro- és makrokozmikus kölcsönhatásait. Az öt ciklusból álló Ellen-máglya végére helyezett A Tisza partján t a „Háború lesz” kijelentés keretezi. A Pilinszky János Apokrif jét indító okhatározói mellékmondat ( „Mert elhagyatnak akkor mindenek” ) elé vagy mögé akár oda is illeszthető képzeletben e „balsejtelmű prófécia” . 16 Kosztolányi Dezsőtől eredeztethető, idézet jellegű származtatásának lehetőségét a recepció már felvetette 17 szerzőnk Összegyűjtött versei nek kiadása apropóján. Az utazási beszámolóinak, római, párizsi, bécsi stb. jegyzeteinek Utak, népek, városok címmel egybefogott blokkjában megcsillanó Belgrádi képek említése azért kézenfekvő 1909-ből, mert miután Kosztolányi a háborúsdit játszó kisfiúk katonás viaskodása közelébe keveredik, egy vonatablakba karistolva pillantja meg a vészjósló feliratot: „Közelebb megyek. Egy mondat van rajta. Valamelyik utas levette gyémántgyűrűjét és az üvegre nagy, értelmes betűkkel – magyarul – rákarcolta: – Háború lesz! ” 18 A gaztettek, a veszendőbe menetel gyalázatos garanciái, az ölés és a megöletés aeternális volumene a huszadik század közepétől gravírozódtak bele a Koncz István-i létkalkulációkba. A feszítő kétségek a „Néha nem érzem a kort – / a történelemből kiléphetnek-e / a fegyverek?” lidércnyomásává rögzültek ( George Sand kései emlegetése ) az 1950-es évtized végére. Az Ellen-máglya impozánsabb történelemfaggató gondolatfűzése „az erkölcs kategorikus imperatívuszával utasítja el a megsemmisítést, a gyilkosságot, legyen az fizikai és szellemi, de ugyanakkor a megsemmisülést is” , 19 így benne az Ezra Poundot gyászoló Fekete-fehér operett olyasféle kondoleálás, amely a The Coming of War: Actaeon (Eörsi István fordításában: A háború eljövetele: Akteón ) reminiszcenciáit kifinomultan előgörgetve járul hozzá a korszellem, a korhangulat kiérlelte turbulenciák kórtörténeti 14 Elek Tibor, Pusztulás és pompa az örökös meghasonlásban (Közelítés Koncz István költészetéhez) , EX Symposion, 1997/19–20. szám, 13. 15 Vö. Зорана Опачић, Симболика Tисe у прози Гроздане Олујић и поезији Стевана Раичковића = Језик, Књижевност, Култура (Новици Петковићу у спомен: зборник радова) , уред. Јован Делић, Александар Јовановић, Београд, Институт за књижевност и уметност, Филолошки факултет, Универзитета у Београду, 2011, 627. és 630. 16 Utasi Csaba, Útban az elégia felé (Koncz István: Ellen-máglya) = U. Cs., Vér és sebek (Tanulmányok, kritikák) , Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1994, 227. 17 L. Orcsik Roland, A szóban halmozódó vég (Koncz István: Összegyűjtött versei) , Forrás, 2006/ november, 128. 18 Kosztolányi Dezső, Tinta , Gyoma, Kner Izidor Kiadása, 1916, 130. 19 Fekete J. József, A költő belső tüze (Koncz István: Ellen-máglya) = F. J. J., Próbafüzet II. (Műbírálatok a jugoszláviai magyar irodalom köréből) , Szabadka, Szabadegyetem, 1995, 47.
