Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Virág Zoltán: Létorientációk és tájmeditációk (Koncz István költészetéről)
92 belátásán áll vagy bukik. A higgadtan és bölcsen ugyanannak maradás állandósága, a súlyegyen tartása mintha a „jó és boldog élet a becsületes és tisztességes élet” („nihil est aliud bene et beate vivere, nisi honeste et recte vivere”) cicerói intelmének követésével emelődne mértékké, szigorító erejűvé. Az én határai kitágulnak, a végletes elragadtatás szerelmi szálszövődéseiben valamennyi ember egyenlő jogúan köttetik össze a kezdet és a vég pólusai közé illesztettségében: „Csak hús vagyok és élet vagyok / Csak halál vagyok Óceán / Vesz körül végtelen titok / És a többi ember teste.” ( A szerelem dicsérete ) Koncz István írásművészete az önköreikbe zárt témafelvetődések és problémahalmazok közötti bolyongás kerülésével olyan poétai kezdeményezőkészség irányába mozdult bő hat évtizede, amely a mumifikálódott, fosszilizálódott minőségek emlékraktározásai, élményi feltámasztásai helyett a párbeszédképes jelentésstruktúrákat részesítette előnyben. A demisztifikálás lényegét a közel másfél évtizeddel a tényleges bemutatkozás után megszületett első kötet, az Átértékelés (1969) költeményei a teljes összetettségükben megvilágított historikus epizodikusságok és legendaszerű ismétlődések mitikus, szimbolikus kontúrjai révén ragadják meg, ekként bírják szólásra. Az elvont erkölcsi kategóriák felvetésével a világhoz fűződő viszony áttételesen, a költői szöveghez fordulás többdimenziós érvényesüléseként jelenik meg 2 , ami nem feltétlenül semleges diakronikus és/vagy szinkronikus folyamat, hanem formailag modifikált, ritmikailag sokrétűen gazdagított, görögösen és latinosan stilizált visszhangja a személyes esztétikának. A klasszikusokon edződöttség, az Ady Endre-i és a József Attila-i beütésekre szervesen ráépülő Kassák Lajos-i effektusokból 3 töltekezés, sőt a modernség nemzetközi áramlataiban szintén otthonos eligazodás és pallérozottság argumentumai vitathatatlanok. A Zeusz és Mnémoszüné leányának múzsai segítségül hívása, a bordal, az idill, a középkori ballada motivikus ismétlődésű előbukkanásai, vagy a pokoljáró Tar Lőrinc és az 1526-ban manufaktúrát alapító, a nagyobb európai háborúkat fegyverekkel ellátó Beretták közül származó Pietro feltűnései, illetve az ikonikus költőelődök, a horvát Tin Ujević és a szerb Branko Miljković említései kifejezetten beszédesek. A konvencionális formaeszmények pontos követése, a műfaji regulák maradéktalan betartása időnként elmarad, a strofikus elrendezés túllép a szabályszerű precizitáson, ám e hiányosságok és kilengések látszólagosak, mert éppen a szerkezetalakítási tendenciák elevenítenek fel olyan sortípusokat, szakozási variációkat és alludálnak olyan metrikai leleményességre, prozódiai találékonyságra, amelyek egy kiemelkedően magas szintű líraelméleti és költészettörténeti vértezettség meglétét bizonyítják, ennek virtuóz alkalmazhatóságáról gondoskodnak. Az átminősítés kötet- és verscímmel nyomatékosított gesztusa nem hagyja érintetlenül a korjellemző mindennapi létezés apró szeleteit meg azt a nyelvi jelkészletet, kulturális nyersanyagot, geobiografikus és geoidentikus körülöleltséget sem, amelyből az egyes szám első személyben megszólaltatott szubjektum vétetett. Beleértve mindent, ami születésétől fogva spirituálisan és metafizikusan benne lakozik, mindazt, ami a mások és a maga gyötrelmeiből fakadó s előkígyózó közös történelem kollektív tapasztalataként fogalmazható meg. A kvadratikus struktúrákba szorítottságra, a rácsok mögüli kikandikálás ketrecmagányára és a csupasz falak cellakomfortjára ítéltség létmetaforái ( Automatikusan az őszről , A vers leleplezése ), valamint a vándorlásra kárhoztatottság, a sivatagi bolyongásra kényszerültség „kérlelhetetlen” terei ( Költői komédia ) már az 1950-es években íródott, korábbi szövegeket is uralták. Noha a képi építmények „lángoló nagy freskók” 4 , a szerző lírai 2 Vö. Bori Imre, A jugoszláviai magyar irodalom története , Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1999, 198. 3 Vö. Végel László, A vers leleplezése (Koncz István) = V. L., A vers kihívása , Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1975, 53. 4 Uo. 55.
