Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Virág Zoltán: Létorientációk és tájmeditációk (Koncz István költészetéről)
93 ontológiájában alig-alig lehet elkülöníteni egymástól a szerelmi tematikájú, a hangulat- és tájleíró verseket vagy a bölcseleti inspirációval és erudícióval rendelkező darabokat, mivel a filozófiai szenzitivitás ugyanolyan döntő eleme a szerelemértelmezésének, mint amilyen fontos kiindulópontja a környezeti sajátosságok és a történelmi tehertételek szemantikai fókuszba állításának. A többfelé elágazó és tovaindázó, bár komplett kivitelezésűnek nem mindig mutatkozó mondatkonstrukciók (egységek vagy egészek) elharapózása az elvonultság szimbolizmusát, a külső és belső tájkulisszák összefonódásának intim topográfiáját körvonalazza. A helyi színek, lokális díszletek kontemplatív létstratégiájának a baljós sejtések latolgatásából és a mulandóság rezignált tudomásulvételéből kisarjadó univerzuma „realitás is és irrealitás is egyszerre, a kontextustól és a pozíciótól függően, hol az előbbi, hol az utóbbi van előtérben” . 5 A táj deskripciója egyszersmind a táj kisajátítása, áthasonítása, ami egyúttal a rurális és az urbánus léptékű költészeti terrénummá növesztés artisztikus viszonylatrendszere. Menedékhellyé avatott terep, ahol háborítatlanul lehet tartózkodni, amerre bármikor el lehet vonulni: „Elragadó, / biztonság, ahova visszatér / a képíró, ha a formát / meglopta az emlékezés // és a valóság gajdol.” ( A vers leleplezése /Apokrif képek és tanulmány/ ) Az Átértékelés kötet a visszarettenthetetlen szabadságszenvedélyre épül, a versalany hajthatatlansága a létezés síkjait fürkésző, a hovatartozás masszív gyökérzetét kutató útkeresésként, a magát a történelem hullámveréseiben megalkotni képes ember meditatív vizsgálódásaiként tör felszínre. Ennek eklatáns megnyilatkozása a szerb és a horvát avantgárd művészeti és irodalmi törekvéseit kiaknázó, elsősorban a miljkovići neoszimbolizmus és az ujevići korhangulati dokumentarizmus kreatív potenciálját hasznosító individuumszemlélet. Ezen túlmenően, a Koncz István-i líratermés szorosan kötődik a Slavko Mihalić-i életmű 1954 és 1972 közötti első fázisának megszakításos, kihagyásos, közbeékeléses mondatfűzéséhez, az „adhezív (lírai) szubjektum” 6 közvetítette hanghasználat „jelentéstani, szintaktikai, ritmikai diszlokációihoz” . 7 Talán még ennél is erősebb az a vonzás, amely a Vasko Popa-i látásmóddal, formaszervezéssel és szövegépítkezéssel összhangban állva, róla és műveiről szólván szintén kimondhatóvá teszi az alábbiakat: „Költészete feloldja a rombolás és a teremtés, a végesség és a tartósság, az élet és a halál antitézisét. Munkáiban a temporális és a transzcendens törékeny harmóniában létezik együtt, folytonosan szembeállítva és kölcsönösen kiegészítve egymást.” 8 Az értő kritika hamar észrevételezte, hogy az absztraktnak, politikamentesnek, ahistorikusnak kikiálthatóság főként a figyelmetlen közelítés, a felületes hozzáállás eredménye, hiszen attól, hogy a hétköznapok hírértékű történései nem sorjáznak elő minduntalan, még nem tekinthető időszerűtlennek és társadalmilag irrelevánsnak 9 az alkotó világkoncepciója. A körbegyűrűző mindennapiság rétegeinek aprólékos lefejtése, a következményalapú folyamatok módszeres szemrevételezése ugyanis széles távlatokat kap, a szimplább értelemvibrálások, a kulcsszerepűnek alig nevezhető evidenciák egytől egyig történetfilozófiai, jogelméleti és jogszociológiai keretbe helyeződnek. Az 1950-es évek közepétől kicsúcsosodnak az ideológiai berzenkedések, hatványozódnak a szkeptikus rezdülések: „(És elfelejtette a szót, hogy: »Haza«) / Így jár, aki nem műkedvelésből űzi / a kietlen 5 Bányai János, Gondolat és grammatika (Koncz István) = B. J., Könyv és kritika II. , Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1977, 108. 6 Cvjetko Milanja, Hrvatsko pjesništvo od 1950. do 2000. , Zagreb, Zagrebgrafo, 2000, 75. 7 Uo. 78. 8 Anita Lekić, The Quest for Roots (The Poetry of Vasko Popa) , New York – San Francisco – Bern – Baltimore – Frankfurt am Main – Berlin – Wien – Paris, Peter Lang, (Balkan series; Vol. 2.), 1993, 157. 9 Vö. Bosnyák István, A sivatag-lét lírikusa = B. I., Mű és magatartás (Esszék, kommentárok) , Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1987, 41.
