Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Szörényi László: A Daliás idők változatai mint nem a Toldi szerelméhez vezető eposzi kísérletek
109 gyász borult reájok. ’S ha olvassuk, milly szerencsétlenség érte Károlyt ’s vele a’ nemzetet röviddel e’ mészárlás után, csakugyan hajlandók vagyunk hinni, hogy Isten’ keze nehezedett az országra.” 12 Az első példa, amelyet Długosz is és más külföldi, de magyar történetírók is hoznak bizonyítékul arra, hogy Isten valóban lesújtott, az épp egy háború, amelyet ok nélkül indított Károly egyik balkáni vazallusa, Bazarád vajda ellen, amely háborúban maga is majdnem odaveszett. Tehát érthető, hogy Arany amikor véglegesítette a trilógia középső részét, akkor még érvényben lévőnek, és ezért költőileg is felhasználhatónak tartotta azt az átkot, amely Zách Klára miatt zúdult a királyi házra és Magyarországra, holott az első változatban, amikor beilleszti a készülő eposz vagy verses regény szövetébe a balladát, még csupán Erzsébet anyakirálynő rettenetes lelkiismeret-furdalását és éjszakai rémlátásait akarta illusztrálni a rémtörténet felidézésével. Ugyanis az a „nóta”, tudniillik a Zách Kláráé, amely majd a Toldi szerelmé ben tábortűz melletti iszogatás közben hangzik el, és így informálja az álruhában ólálkodó királyt, hogy mit is vél róla vagy családjáról saját hadnépe, itt még látomássorozatként, mint a királyné rémálma vetül elénk! Ott majd zene, már húsz éve az, közli szerényen Arany, itt még látomás, mondhatni festménysorozat. „27 Számtalan sok gyertya, mint egy-egy szövétnek, Hófehér viaszból éjjel-nappal égnek, És a nagy harangok virradattul estig S tornyok falait szinte megrepesztik; Vége-hossza nincsen a gyászos menetnek; Mindennap, azt vélnéd, egy királyt temetnek, Mondatik mindennap búsan zengő mise – Annyi drága pompát nem látott senki se! 28 Maga a királyné, földig gyászruhába’ Mindennap misére megy a kápolnába, Mely a paloták közt áll vala középen, Remekül épitve a várhegy tövében. Koldusok, szegények, fölemelt süveggel, Gyülekeztek oda minden áldott reggel; A királyné pedig alamizsnát oszta, – Utána a sok pénzt három leány hozta. 30 Másszor sem sajnálta ugyan ő felsége Adakozni bőven, Isten-dicsőségre: De most adományit kétszerezve adja, 12 Uo ., 158. – A lengyel történetíró latin szövegét, a merényletről és a megtorlásról szóló egész szövegkörnyezettel együtt ld. Ioannis Dlugossi, Annales seu cronicae incliti regni Poloniae , Liber nonus , Textum recensuit et moderavit Danuta Turkowska, Adjutrice Maria Kowalczyk, Commentarium confecit Christina Peradzka, Varsaviae, Pańswowe Wydawnictwo Naukowe, 1978, 149–152. – Érdekesnek tartom, hogy egy másik lengyel forrás, az úgynevezett Rocznik Traski semmit sem tud Kázmér és Erzsébet bűnéről, illetve kerítői szerepéről. Vö. Monumenta Poloniae Historica: Pomniki dziejowe Polski , wydał August Bielowski, II, Lwów, 1872, 854. – Arany halála után elsőként Pór Antal foglalkozott a Zách-féle merénylettel, és ő az akkor elérhető összes forrás birtokában úgy látta, hogy Klára halálát nem Kázmér bujasága és Erzsébet cinkossága okozta, hiszen erről először csak későbbi és pletykaszintű források számolnak be. Ld. Pór Antal, Schönherr Gyula, Az Anjou-ház és örökösei (1301–1439 ) (A Magyar Nemzet Története, szerk. S zilágyi Sándor, III.), Bp., Athenaeum, 1895, 76–84.
