Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Szörényi László: A Daliás idők változatai mint nem a Toldi szerelméhez vezető eposzi kísérletek
110 Hogy istennél inkább légyen foganatja. Klastrom emelkedik, fényes templom épül; Ne kiméljék, ugymond; telik az övébűl, Jut belőle minden papnak és barátnak; Az Isten szolgái szűk időt nem látnak. 31 De mikor bevonul éji rejtekébe, Nem hagyja nyugodni véres multak képe: Ősz férfi vonaglik ágykárpitja megett S haldokolva hörgi: »gyermekért gyermeket!« Zács Felicián az; követi családja, Őket hosszu sorral a királyné látja; Szomorú az eset, miről egy időben Így zendült az ének lantban, hegedőben: [Zács Klára nótája] 32 Ily szomoru eset a Feliciáné; – E miatt nem nyugszik Erzsébet királyné, Hogy szörnyű halált halt kedves fia Endre: Csak egyéb csapás is ne követné rendre! De Lajos – ártatlan imez átkos tettben – Vala bosszuálló kemény készületben; A nemesség is már dandárjait hozta, Ezrivel, vagy amint fel volt rájok osztva.” 13 Voinovich idézi ugyan Długoszt, a Szilágyi Istvántól Arany számára 1850 decemberében elküldött Fesslert is a visegrádi merényletről és következményeiről, valamint az apparátusban idéz a hol Toldiána , hol Pro memoria néven emlegetett Arany-féle jegyzetgyűjteményből, amely teljes egészében a mai napig nem jelent meg, és amelynek pontos és alapos kiadása a most folyó új kritikai kiadás egyik szép feladata lesz. Azzal azonban egyáltalán nem lehet egyetérteni, ahogyan a végén hatalmas epikai felfogásnak minősíti ugyan Arany döntését, aki a Długosz-féle isteni büntetés–istenítélet-koncepciót összeegyeztethetőnek tartotta mind az antik görög-római fátummal, mind a Biblia felfogásával, mégis úgy véli, hogy Arany később elhagyta az egészet, „csak a Zách-eset emlékében, meg Erzsébet özvegy királynő bűntudatában maradt meg” . 14 Szerintem ugyanis Arany azért helyezte a Miklós és Piroska közötti szerelem kibontakozásának idejére Erzsébet rémálmát, hogy ezzel jellemezze a királynőt, akitől Miklós anyja védelmet és kegyelmet remél ismét bujdosóvá züllött fiának. Később azonban, amikor a Toldi szerelmé be illesztette mint az álnevű és álruhás Szeredai, azaz egy Zách-leszármazott dalát, akkor ez éppen azt célozza, hogy világossá tegye: a Toldi szerelmé nek két főhőse van, Miklós mellett Lajos is! Miért hagyta meg a Daliás idők első és második változatában is véglegesített Első éneket mintegy két és fél versszak megváltoztatásával, illetve betoldásával Arany a Toldi szerelme számára is?! Azért, mert itt nem a népmesei jelleg, és főleg nem az idill az izgalmas, amit szeretni szoktak benne az elemzők, hanem a végzetes, bűnt és halált termő kaland, amelyben Lajos játssza a jó királyt, találkozik egy vidéki, duzzogó ellenzékivel, aki persze elfogadja az új uralmat, ha az biztosítja neki a család további jövőjét egyetlen leánya fiúsítása 13 Arany, i. m. , 400–404. 14 Arany, i. m. , 435–436.
