Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Virág Zoltán: A lágyrészek kifordítása: természetlogika és álanatómia (Benes József művészetéről)
69 Virág Zoltán A lágyrészek kifordítása: természetlogika és álanatómia (Benes József művészetéről) A közel hét évtizedes festői, grafikusi, illusztrátori, sőt a kültéri installálásban és a térbelsők dizájnjában egyaránt jelentékeny művészi kiteljesedés korszakolási igyekezetét valószínűleg áthatja majd annak tisztázási szükségessége, hogy Benes József töretlenül egységes életműve nem áll-e túlságosan ellen a szakaszokra bontásnak. A munkásságát jellemző kifejezésbeli gazdagság és igényesség olyan vizuális kommunikációs apparátust hozott létre és tartott mozgásban, amellyel már az 1950-es évek elejétől egyértelműsítette, hogy aligha lehet találni afféle kivitelezési módozatot, amely közömbösséget mutatna az anyagszerűség iránt. A problémátlanított élet a legkevésbé sem foglalkoztatta, az alkotásmenetet nem tekintette a katarzis evidenciájával kecsegtető folyamatnak, és megspórolta a feleletet ama kérdésekre, melyekre a kérdezők többsége egyformán tudja a választ. A dekoratív szükségletek kielégítésében kimerülő fétisfunkciós szépelgések helyett a rendhagyó, a torzult, a visszatetszést keltő kötötte le érdeklődését, a kockázatos megismerés, a képtelen átalakulásokban tobzódó apokaliptika vonzotta. A természet nyomása alatt közvetlenül képződő materialitástól és az antihumán, a szubhumán, a nonhumán plaszticitástól jutott el a történeti kontextusukból kiszakított formák egyidejű monumentalizálásáig, heroizálásáig és banalizálásáig, amit a tárgyalkotó műveleti arzenáljába beemelt technikai reprodukciós gesztusokkal és a civilizációs melléktermékek, anyagfölöslegek akkumulációjával toldott meg vagy egészített ki. A felületi kidolgozottság és színtelítettség expresszív dominanciáját úgy érvényesítette művészetében, hogy a létrejövetel szokatlansága, újszerűsége nem keveredett vagy tévesztődött össze a kreáció eszméjével, sőt mindaz láthatóvá tétetett, ami általában az ismertség, az ismerősség látszata okán nem is észlelhető igazán. A térhatás nála sohasem elhanyagolható, az összes komponens kiemelt hangsúlyt kap, azonnal megragadja és leköti a szemlélői figyelmet, pláne, ha defektusokat mutat, eltér a szabályostól, a vonalperspektíva geometriai kifogástalanságától. Benes József minden ízében modern realistának gondolta magát egész életében, ám tartózkodott az utánzástól, irtózott az önismétléstől. A létfilozófiai alapvetések, az ontológiai replikák ébresztették fel kíváncsiságát. A szabad kiterjedések és az erős szálazódású összetartozások sarkallta tájékozó-
