Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Virág Zoltán: A lágyrészek kifordítása: természetlogika és álanatómia (Benes József művészetéről)
70 dásai az érzékileg befogható és az alig artikulálható optikai talányaihoz, a szerves és a szervetlen strukturáltság kérdésköreihez vezették. Az ellentmondások feloldásának konstruktív állapotához, amelyben fölöslegessé válik a művészet természet fölé emelése, a figurális és az absztrakt mesterséges elválasztása pedig mondvacsinált különbségtételként hathat csupán. Ugyan semmi sem szavatolja, hogy akár a formai teljesültség, akár a hiánya, nélkülözöttsége (ideértve Georges Bataille hagyományos esztétikai beidegződéseket levedlő, idealizált alakfejlődéseket szertefoszlató informe-ját 1 ) megegyezhetne a való élettel, a természet realitásáról, mint biztos vonatkoztatási pontról, szükségtelen lemondani. Igazodhatunk hozzá akkor is, ha híjával vagyunk a naturáliákba vetett bizalomnak, például kivonatoljuk belőlük a zöldet, kihagyjuk belőlük a klorofillt, miként ő elszánta. Kivételes szerencse, hogy egy-két magángyűjtemény becses tételei között fellelhető még néhány ilyen, ritkított színnyomokat mutató kompozíciója. A pannon vidék, a bácskai táj, az alföldi régió meg a Zentát, Adorjánt, Kanizsát, Martonost, Szegedet összekötő folyó menti környezet archaikus hasonlósága nem a mimetikus közvetítés által, nem a perspectiva naturalis és a perspectiva artificialis stílusminősítő tónusozásai jegyében lett műveiben tartalmilag kitüntetetté, hanem a természet magasabb fokú és intenzitású megragadhatósága érdekében, melynek nyomán az elvonatkoztatott realitás mint eltérésmentes ugyanazzá szerveződés alapozódhat meg. A Tisza partszelvények közötti szalagmintájához, ártéri hordalékkúpjaihoz alkalmazkodva, a talajeróziós kimosódásokhoz és a növénytakaró szezonális átalakulásaihoz idomulva születtek képteremtő mozdulatsorai, mert voltaképpen ezek a fiziológiai mechanizmusok, atmoszférikus elrendeződések adták számára a tapasztalati közelségbe vonható artisztikus dimenziókat, fürkészhető minőségeket. „Ő vagy csapkodta, vagy tapasztotta vásznait. Felületei ömlesztettek, bőrszerűek.” 2 Ecsetkezelése verésre és kalapálásra, dörzsölésre és csiszolásra emlékeztet. Megfolyatott, légbuborékossá hígított kolorizmusa, pasztás kenetei, sűrű pöttyözései, szemcséssé durvított sávozásai a mikroszkópos bepillantásokat és rétegvizsgálódásokat idézik, de a régészeti feltárásoknál megszokott felülnézeti vagy oldalirányú leletábrázolásokkal, keresztmetszeti részletezésekkel szintén rokoníthatók (gimnáziumi művésztanársága mellett rajzolóként segédkezett a Zenta környéki ásatásokon). Mennyire konzisztens az anyag, hogyan viselkedik egy test kondicionális, molekuláris értelemben? Mi húzódik meg a rurális zónák barátságtalansága, a természet lenyűgöző közönyössége, manipulációknak ellenszegülő méltósága és önfeltárulása hátterében? Olyan dilemmák ezek, amelyek az agyongyötörtség, a szimpla masinériává, bábbá, gólemmé nyomorítottság Ernst Theodor Amadeus Hoffmann-i, Franz Kafka-i, Samuel Beckett-i, Albert Camus-i tortúratípusaira és menekvési stratégiáira hagyatkozva azzal oldódhattak fel, hogy a „megalázott, szétvert, felboncolt-széjjeltépett, beleit is kényszerűen megmutató embert Benes artisz- 1 L. Georges Bataille, Formless = G. B., Visions of Excess (Selected Writings, 1927–1939) , ed. Allan Stoekl, trans. Allan StoekL, Carl R. Lovitt, Donald M. Leslie Jr., Minneapolis, University of Minnesota Press, 1985, 31. 2 Tolnai Ottó, Benes József tárlata (Az újvidéki Radivoj Ćirpanov Munkásegyetem Képtára, 1976. március 24. – április 12. ) = T. O., A meztelen bohóc (Képzőművészeti esszék) , Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1992, 146.
