Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
58 – A hátsó borító szövege a szerkesztőtől, Vilmon Gyulától származhat. – A szerkesztő, a lektor ajánlja a könyvet az olvasónak. – „Az utca és a föld fia ő is – ez az ő te vagy –, mint már a fiatal József Attila; ugyanolyan otthonos a város peremén, a gyárkémények és füstös kiskocsmák világában, mint szülőföldjén, a falun.” – Így látta a huszonhat éves Győri Lászlót. – Ezek az üzlet, a kereskedelem, a reklám szavai. Egy kis fellengzősségért akkor sem mentek a szomszédba. Hogy milyennek látott, azt egyszer néhány esztendővel később a hetes busz hátsó peronján mondta el, amíg a Körtértől a Kosztolányi Dezsőig értünk. – Nagyobb ígéretnek gondoltalak, mint Bella Istvánt, de amikor elolvastam Vas István recenzióját, beláttam, tévedtem. Vas Istvánnak igaza volt: elsietett, átgondolatlan kötet. – Ekkor beszéltem vele először a kritika megjelenése óta, s ha véletlenül nem utazunk ugyanazon a buszon, sohasem tudom meg, hogy levette rólam a kezét, átadott a kritikák ítéletének, végezzenek velem, ahogy akarnak, én mosom kezeimet. Soha többet nem találkoztunk, későbbi könyveimet Keszthelyi Rezső szerkesztette. – Még egy mondat Vilmon Gyulától: „Verseiben egy ellentmondásokkal, lázadó szenvedélyekkel teli lélek keresi a harmónia, a kor által rárótt feladatokat őszintén vállaló tevékeny emberség útjait – félelem és megalkuvás nélkül.” – Nehogy elhidd! Ezt azért nem kell túl komolyan venni, a hatvanas évek végén bizonyos társadalmi, politikai konstellációban írta. Vajon mik lehettek azok a „kor által rárótt feladatok” ? Üres szavak. – Elhiszem, hogy megalkuvás nélkül kerested a harmóniát, de hogy félelem nélkül? Ha nem is féltél, de tele voltál szorongással. Hosszú csöndek, hosszú csöndek éjszakája árnyékolta be költészeted, pályád egészét. De hát ne ugorjunk előre. Az első kötetről való beszélgetést egy-két onnan való verssel zárhatnánk le. – Nem szeretném. – Nem szeretném! Pedig éppen a címadó versre gondoltam. – Túl van írva. Mostani, új kötetembe kiszakítottam belőle egy részt, ami így is kerek egész. Mindet nem akartam elveszíteni. De nemcsak a vers van legömbölyítve, a címét, azt a kínos harsányságot is elveszítette. – Tehát akkor tekintsük pályakezdőnek! – Amit ebben a változatban már nem kell szégyellnem. Most a nyáron olyanokkal találkoztam, akik akkor tizenhét-tizennyolc évesek voltak, és legnagyobb meglepetésemre azt hallom tőlük, hogy az Ez a vers eladó nagy hatással volt rájuk. Csak irultam-pirultam, de bizonygatták, fantasztikus könyv volt. Na, gondoltam, ezt Fodor Andrásnak gyorsan fel kellene jegyeznie a naplójába! – Igen, a hatvanas években a fiatalok, az egyetemisták, a diákok versesköteteket is olvastak. Hihetetlennek tűnik, mert ma nem olvasnak, tisztelet a kivételnek. Kövessük országjá-
