Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Faragó Kornélia: Következetes stratégiák, variációs nyitottságok (Benes József szerb recepciójához)
12 a kezdetektől kapcsolatban állt ezzel a vizuális világgal, egy tanulmányában még azt az 1961-es adai alkotótábort is felidézte, ahol Benes Faragó Endrével és Szilágyi Gáborral faliszőnyegterveket készített. A szabadkai tárlat apropóján készült, retrospektív jellegű szövege visszapillant Benes jugoszláviai korszakára, a „bomlás morbid világát” idéző alkotásokra, és azzal zárja mondanivalóját, hogy a benesi képi beszéd a sikoly, a sejtelem, a szorongás, a figyelmezetés poétikáit dolgozza ki. A szöveg azt kívánja sugallni, hogy a sokkoló élményiség gyermekkori útravaló, hogy Benest mindvégig a háborús idők emlékezete tartotta a megkérdezettség állapotában. A Már az anyaméhben darabjai, a Túlélők , a Félelemgyár , a Feltárás , vagy a Pannon Bábel nem a Vajdaságban készültek, mint ahogyan a nagy intenzitással terebélyesedő Husika-figurák sem, így nincsenek jelen a szerb nyelvű kritika tudatában. Bela Duranci megtekinti egy kecskeméti kiállítás válogatását, és így érzékeli Benes gondolati következetességeit, de a kétezres évek elején készült, és alapos katalógussal dokumentált Figura-sorozat darabjairól – ebből a műcsoportból Benes a 2006-os sziváci Szenteleky Napokon is bemutatott néhány nagy formátumú digitális printet, Füzi László megnyitójával 11 – már csak a katalógusbeli 12 megjelenés nyomán szól. A Fogarassy Miklós által akárki-figuráknak nevezett alakokban a tehetetlenség félelmetes jeleit látja, a figyelmeztetés víziószerű kreatúráit. Úgy ítéli meg, hogy Benes e kollázsokat illetően is ragaszkodik saját jól felismerhető, személyes jelszerűségeihez, amelyek művészi módon definiált vallomásként működnek. „Megrendítő létpoétika ez, teljes összhangban mindnyájunk sorsával.” 13 E sorozat képei is – fűzhetnénk hozzá – mind az identitásában folyton változó figura belső tartományára koncentrálnak. Az alakokat nem a viszonyaik határozzák meg, ilyen értelemben a saját egyediségükben megragadott, meglehetősen független szereplők. Sorozatosságukban viszont az általuk hordozott gondolat egysíkúsága ellen harcolnak, feltárják a kapcsolódások változatait is, s ily módon a formák dialógusának azt a tapasztalatát mutatják fel, amire ilyen nagy lehetőséggel csakis a sorozatok képesek. E különleges látványiságú anyag némely darabja felszámolja a mintázatszegény formaképzést, és színekkel felerősítetten bontakozik ki. A meglehetősen intenzív felületek a különbség elvét leginkább a sorozat színhiányos testiségű figurái ellenében érvényesítik. Az újabbnál újabb figurák, kvázi dekorativitásukkal, mindig viszonyulnak az előzményekhez, bizonyos elemeikben újrahasznosítják, másokban ellentmondanak ezeknek. Az ötletszerűen mintázott testek közül a legszínesebbek akrilfestékkel készültek, vagy olajjal. A minták hatásvilága változó, s olykor szinte csak a belső mintázat különbözteti meg az alakokat egymástól. A figurák színsémája legfeljebb ha rokonságot mutat. Az organikus és a torzítottan geometrikus mintázatok kevePolja, 1966. febr., 90. sz., 13. p 11 Füzi László, Tájképek – Figurák , Híd, 2 00 6/11. 12 Benes József, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét, 2 00 6. A katalógusban: Tolnai Ottó, Két új jegyzet Benes Józsefről és Fogarassy Miklós: Benes József képei elé. 13 Bela Duranci, Znamenja i strašila. Izložba Jožefa Beneša u Modernoj galeriji Likovni susret u Subotici , Rukovet, 2011/5–8., 43–47.
