Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Faragó Kornélia: Következetes stratégiák, variációs nyitottságok (Benes József szerb recepciójához)
9 Faragó Kornélia Következetes stratégiák, variációs nyitottságok Benes József szerb recepciójához Benes József nemzedéke egyik legkiválóbb alkotója, különutas művészete gazdagon érintkezett az Új Symposion vizuális tendenciáinak eredményeivel és jól beazonosítható perspektívái nyíltak a jugoszláv grafika világában is. Túlnyomóan figurális alapú művészet az övé, topografikus identitásának kirajzolódásában mégis a Tisza-part-képeknek van a legnagyobb szerepük, azoknak az időknek, amikor a meglehetősen durva faktúra révén, mint Miloš Arsić írja képzőművészeti esszékönyvében 1 , a tájelemek anyagisága, felületi egyenetlensége szinte áthelyeződik a vászonra. Szemléleti váltást az jelent, amikor a pointillista ihletésű színes foltok már nem törekszenek ilyen illuzionisztikus egybeesésekre, faktúrájuk már nem feltűnő. A relief jellegű kidolgozás az 1966-os újvidéki tárlat kritikusát, Đorđe Jovićot is foglalkoztatta, aki a strukturális ekvilibrisztika fogalmát vezeti be a Tisza-impulzusok szerkezeti megragadására. Az új tájszemléletet közvetítő fakturális megoldásokról beszélve azt fejti ki, hogy különleges és kreatív látásmódú megközelítése ez az évszázadok folyamán átitatódott, csatakossá ázott, átfagyott, szétszabdosott és összetiport bácskai-bánáti síkvidéknek. 2 A szellemi-alkotói hasonlóságokat jelezve jegyzi meg Arsić, hogy Benes a felettébb eredeti szerigrafikus elgondolásaival szinte azonos kérdéseket vet fel, mint a zágrábi szerigráfiai iskola. Meggyőző autonomitással kezeli, és sajátságos optikai strukturalizmusával, szabad, plasztikus értelemszerkezeteivel, erős hatású, színes viszonylataival, vizuális következetlenségeivel még el is mélyíti ezeket a kérdéseket. Benes Józsefnek az 1968-as belgrádi tárlat alkalmával, majd az 1970-es IV. Jugoszláv Képzőművészeti Triennálén (IV Beogradski trijenale jugoslovenske likovne umetnosti) nyílhatott szélesebb betekintése az iskola tagjainak munkáiba, de ugyanebben az évben Miroslav Šutejnek (akinek már 1963-ban volt alkotása a Symposion ban, majd 1965-ben az Új Symposion ban is, 1975-ben pedig a címlapra került) az újvidéki Ifjúsági Tribünön is rendeztek kiállítást, majd pedig válogatást is bemutattak az iskola képviselőitől. Közelebbről szemlélve, annyi bizonyos, 1 Miloš Arsić, Optičke strukture = M. A. Vizuelni tragovi . Likovne beleške, Srpska čitaonica i knjižnica Irig, Novi Sad, 1978, 55—60. 2 Đorđe Jović, Viđenje Tise . Uz izložbu u novosadskom salonu Tribine mladih, Dnevnik, 1966, márc. 20 .
