Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov versei
32 Variációk 1 Az elvtársnő utánam jött a partra, s szöszke fejét vállamra hajtva suttogta: „Iván, szeretlek téged.” Megcsókoltam volna, de megtorpantam, meglátva személyi követőmet. Kábítón énekeltek a szirének. „Tűzzünk a francba, Mása – suttogtam –, megfigyelnek, egy pillanatra se hagynak magamra. Életem elorozzák.” „Hagyd őket – simogatott. – Kívánlak, s ha nem tetszünk annak a bámész halásznak, menjen el ő a francba, ne légy ily bamba. Nem vagy Hamlet, nem is szeretném, és próféta sem, átlátok az estén. Egy víz alatti teremben látlak téged, fejeket fonnak hínárból szirének, s megfulladsz, ha megszólítalak. Minek szavak?” Megállt mellettünk egy Duba, kiugráltak az elvtársak, recsegett bőrkabátjuk, „Itt a parton, paráználkodtak” – árulkodott a spiclim. Nevettünk. Orrunk úgysem ettől fokhagymás. „Mutassa iratait az elvtárs!” Megmutattam, mentek tovább. Fodrozta szél a tenger haját. Álltam. A lány lassúdan remegett, úszott a hold a Finn-öböl felett. 2 És akkor kezdtem el megint félni. Láttam az örök lakájt bőrkabátban, amint vigyorogva adja fel pufajkámat. Hogyhogy nem vittek be? – néztem a kipirult elvtársnőre. Ő is, ő is nekik dolgozik? Beszervezték valakik, hogy megfigyeljen? És remegtem. Éreztem illatát. Haján az olcsó sampon émelyítő szagát.
