Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
42 hogy Joe, Joe, Joe. Engem mindenki Dzsónak hívott, de a kollégium igazgatója egyedül: Joelnek. – Joel, a végítélet prófétája? – A Bibliából. És hiába mondtam neki, hogy Dzsó vagyok, ő azt mondta: te Joel vagy, majd megtudod, hogy ki volt az. – Szóval innen van a Dzsó, mert végül a kiejtéshez alakult az íráskép is. Te magad is ezt a formulát használod, például a nekem írt dedikációidban is. – Innen van, elsős gimista koromból. És ez teljesen rajtam ragadt, hát most már nem is küszködöm ellene, most már teljesen mindegy, hát már így van. – És hogy alakult az iskola? – Állunk az udvaron, utána valamelyik tanár mondja, hogy a humán tagozatosok jobb kézről, a reál tagozatosok bal kézről. Én ott állok az udvar kellős közepén, hallok valamit, hogy mondanak, de mit tudtam én, hogy mi az, hogy humán meg reál. Azt néztem, hogy az évfolyamtársaim és falusi barátaim hova mennek. És képzeld el, mindegyik a reálba ment. Hát én, a teljesen humán érdeklődésű ember, odacsöppentem a reálgimnáziumba. – De hát te mérnök akartál lenni. – Igen, de ahogy így visszagondolok, ez nem is jelentett akkor tulajdonképpen semmit. Tehát ott állok, hogy választanom kell, és a lehető legrosszabbat választom. – Végül te reál tagozatba jártál végig? – Végig, amit sohasem bocsátok meg magamnak. – Te latint nem tanultál. – Azt kellett volna tanulnom, latint, tudod, meg nyelveket. És ehelyett a matematikával meg ábrázoló geometriával bajlódtam. Nagyon szép volt, azt üvegen keresztül nagyon szerettem látni, ahogy a térből kiemelkednek a lámpák, de hogy mi történik, az már magas volt. És mégis, mindennek ellenére, az első félév bukdácsolásai után, amikor hirtelen nagyot zuhantam, kérlek szépen, olyan jól följöttem, hogy majdnem jeles lettem. Még anyámat is behívatták, hogy közöljék ezt vele, készüljön fel, hogy jeles leszek. No, de akkor jött ’56. Kimaradtunk, megszakadt a tanítás. Sajnos ’56 után néhány tanárunkat is lecsukták. Például dr. Habisch Györgyöt, meg az igazgatónkat is leváltották, Hallgató Sándor bácsit, ő ott is lakott a Dobó István Gimnázium egyik épületében. Mikor visszakerültem, nem tudom, hogy mi az atyaúristen volt bennem, de ilyeneket csináltam, hogy például elhatároztam, hogy én húsz egyest össze fogok gyűjteni, és utána megmutatom, hogy mégis leszek közepes tanuló. Tizenegy egyesnél behívták anyámat, hogy beszéljen velem. Nem tudom mivel magyarázni. – Na, és végül aztán hogy fejezted be a gimnáziumot? – Ezen túlmentem, és utána tényleg föl tudtam jönni közepesig. Közepesen is érettségiztem, de magyarból jelesem volt, és akartam, hogy oroszból is jelesem legyen. Közepest adott a tanár. Gondold el, hogy én négy évig tanultam az oroszt általánosban. Mikor bekerültem a gimnáziumba, elölről kellett kezdeni. Tehát a kisujjamban volt az egész. Ráadásul az általánosban is jó tanuló voltam. Amikor megtudtam, hogy közepes-
