Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
34 menetébe, az 1985-ös rejtélyes fogalmazások megfejtéseként. Kisiskolásként rejtvényfejtő szenvedéllyel élt, nem tudván, hogy amikor egyik napról a másikra abbahagyja játékát, akkor szakad rá élete keresztje: költészete. Beszélgetésünk szintén egy ilyen rejtvényfejtő aktus lehetett a számára, balladás emlékezését éppen ez teszi izgalmassá számomra. A tényekben élő bizonytalanságokat vezette elém. Ezeket kellett most, a szövegek stilizálása és elbeszéléssé szerkesztése során történetté alakítanom. Kaleidoszkóp- rajzolattá. Az eredeti hangfelvétel bármikor meghallgatható a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárában, miként annak szó szerinti gépirata is olvasható. Munkám során a gépiratból emeltem ki rejtélyes szövegeit, és közben fülemen a hallgatóval ellenőriztem a szavak-mondatok sajátos hangsúlyait. Szögletes zárójelben a feleség, az egyetemi társ és költőtárs magyarázatait illesztettem a szövegbe, beszélgetőtársam tanácsait követve. Aki akarja, a saját kaleidosz kóp-képét is kipróbálhatja megformálni. De remélem, az énáltalam alakított változat kielégítő lehet. Hiszem, a mi „négyülésben” készült rejtvénykészítésünk később alapul szolgálhatott rejtvényfejtése, újabb alkotói korszaka elindulásának, az ő verses változatának megalkotásakor. Egyetlen adatsort nem tudok tisztázni mainapság. Az egyetemi „önképzőköri” lapok történetét. Mozdulók , Napok , Tiszta szívvel . Hány számuk jelent meg, kik szerepeltek benne? Visszamenőlegesen, a mi ’56-os Tiszta szívvel ünkig, 1957-es Szavunk ig egy egyetemi szakdolgozatnak kellene mielőbb tisztáznia, amíg emlékek és a tárgyak, maguk a lapszámok összegyűjthetők lehetnek. A résztvevőket gyanútlanul faggatva változatos képet kaptam most, hogy ragaszkodva az Utassy József szövegében az ő elmondott szavaihoz véglegesítem erről bizonytalanul mesélt emlékeit. Nem mentem a történet után, mert a költészettörténeti lényeg mindegyikük elmondásában hasonlóan van benne. Leendő költők és későbbi professzorok próbálkozásait gyűjtötték ezek a lapok, melyeket egymás után, így-úgy, különböző módszerekkel megszüntette a hatalom. Ami maradandóan kiemelkedett ezek közül, az a Kilencek antológiája , az Elérhetetlen föld . Ahol a nagy elődök sorban kiálltak az indulók közös széttekintése mellett. Kilencféle tekintet formálta ki ezt az emlékezetes monumentumot, amely ekként alkotva egységet vált részévé az irodalomtörténetnek, és ezért már jól ismertté. Aki most olvassa Utassy József emlékezését-múltrejtélyét, két korba kell, hogy beleélje magát: egyrészt a rendszerváltás előtti 1985-ös évbe, a töredékes történet kikanyarításának idejébe, másrészt a költő halhatatlanságának távlatából összeálló történet maradandó tanulságainak feldolgozásába. E kettőből állhat össze a szöveg olvasásának mindenkori jelenideje. 1985. február 21. – Kedves Jóska, nagyon örülök, hogy hosszas kérés után elszántad magadat, hogy több „ülés- ben” elmondod eddigi életed menetét. Kezdjük hát valahol Heves megyében… – …Bükkszenterzsébeten, ahol a Mátra áthullámzik a Bükkbe. Valamikor a 12., illetve 13. század környékén II. András alatt alakul a falum, az ott letelepedő családokból: Utassy, Zay és Szilák, később még jön aztán a Ködmön hozzá. – A falut hogy hívták eredetileg? – Már akkor is, a pápai bejegyzésen is így szerepel, hogy Szenterzsébet, csak volt a Dunántúlon is (az Őrségben), meg Erdélyben is Szenterzsébet, és ezért föl kellett venni a Bükköt, mint megkülönböztetést. Így lett Bükkszenterzsébet. A Bükk, ez nem a nagy Bükk hegységről ered, hanem van egy hegy, az ős-Bükk, a falunk határában, és onnan vette a
