Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 3. szám - Kiss Benedek: Talán őssejt voltunk; Esőben merengő; Az ajándék ősz; Hol a titok? (versek)

15

Az ajándék ősz

Ajándék ez az ősz,

ezek a birsalma-sárga éjszakák,

ajándék

szemed rebbenése is, ha

megfodrozza a világ

mind északibbra forduló szele,

mert úgy vagyunk már,

mint akik nem sokat várnak,

tenyerünk teli mégis

mindújra simogatással, dióval.

Álmodó vérednek volt igaza, mikor

tavaszunk betetőzvén

azt súgta:

kezdjünk bátran a nyárba,

s miattad, éretted, most, lám,

az őszt is megszerettem.

Hol a titok?

Énrám hasonlít vajon minden,

vagy mindenre én hasonlítok?

Hogy tervezte el ezt az Isten?

Én vagyok én, vagy ki tudja, ki vagyok?

Testemben vas, cián, kalcium, foszfor,

de lelkemet oszthatatlannak hiszem.

Elbitangolok mégis magamtól sokszor

mennyei és földi terek örvényeiben. De aztán megülök kisszékemben,

töprengve, ki vagyok s hol is vagyok?

Hogy tervezte el ezt az Isten?

Nemcsak Ő, – magamnak

én is vagyok titok.

De kicsit tán Rá is hasonlítok.