Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Kiss Benedek: Talán őssejt voltunk; Esőben merengő; Az ajándék ősz; Hol a titok? (versek)
14 Esőben merengő Most csak az esőt hallgatom. Meg-megered. Levelek rebbennek, bújnak fészkükbe a verebek. Most csak az esőt hallgatom. Csendesül, majd zubog újra. Áztatom vén kezemet s arcomat, fújja szél, fújja. Most csak az esőt hallgatom, s valami nagy-nagy szakadékot sodornak felém a fellegek – életem, élet: tőled búcsúzok. Most csak az esőt hallgatom. Kitárt karú gyerekként szálltam, mielőtt jött a sok meredek, fürdőztem szívem tavában. Most csak az esőt hallgatom. Kaptattam hány meredélyre, hogy lihegett-viháncolt a gyerek! S a kaptatóknak, lám, vége. Most csak az esőt hallgatom. Magasságból nézem a síkot. Igen, a világ nem lett kerek, sok szöglete vérig hasított. Most csak az esőt hallgatom. Mért nem tudott így pötyörészni eddig is, mért zúgott a förgeteg, köröttem, kínjaimat tetézni? Most csak az esőt hallgatom. S hogy vágyom, hogy vágyom vissza a síkra! Istenem, gyermeki életemet jó füsttel fond be – tiszta volt, tiszta.
