Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Ferdinandy György: Forgácsok IV.
45 A magyar irodalom élvonalából a felkértek közül hatvanan küldték el (természetesen minden ellenszolgáltatás nélkül) írásaikat. Az Ugyanolyan mások azonban nem csak ebben különbözik a Magyar Napló és a Magvető idézett antológiáitól. A kötetben ugyanis jelen vannak mindkét tábor képviselői. Az olvasó reménykedik: hátha megindul itt valami, és a mesterségesen szított gyűlölködésnek vége szakad. Tény, hogy jó érzés végre újra egymás mellett látni az itt szereplő neveket. Ami a hatvan mű minőségét illeti, megrázó, színvonalas írást olvashatunk itt Ágh Istvántól Rakovszky Zsuzsáig, hosszú lenne a felsorolás! A felkért szerzők általában nem elfekvő kézirataikból vagy régi könyveikből küldtek el részleteket. Jelen van persze itt is tucatnyi műkedvelő. Érdekes megfigyelni, hogy a legfiatalabb korosztály a legérzéketlenebb. Világunk nyomorgó, éhező fele persze a Napló és a Magvető szöveggyűjteményeiben sincsen jelen. Ezért kellett volna az elesettekről egy harmadik antológia? Mindegy. Megszületett, harapásnyi friss levegő. Jó érzés: van végre valami, amiben egységesek vagyunk. Persze kétlem, hogy a kötet bevételéből jutna majd valami a mélyszegénységben élők szervezeteinek. Az olvasók nem kapkodták a Vörösmarty téren, és nyilván nem lesz az év sikerkönyve sem. Mégis: ez lenne az első lépés gittegyleteink kifulladása felé? Így már bőven megérné ez a marosvásárhelyi antológia. Virtuális valóság… Évről évre visszalátogatok az Újvilágba. Bámészkodom: itt éltem volna negyven évig? Minden idegen, és mégis, minden otthonos. A fiam amerikai. Szóval, itt él. Hét végén, ha tud, meglátogat. Errefelé napi tizenkét órát dolgozik, akinek munkája van. Az amerikai álom: minden vasárnap láthatom. Ma rajtam a sor, én is meglátogatom. Egy kicsit tartok tőle: a saját környezetében – hogyan is mondjam – más a fiam. Emeletes palotát rendezett be magának, és minden ajtó mellett van egy tenyérnyi ovális szerkezet a falon. Élőlény lenne? Női neve van. – Alexa! – szól rá a gyerek. És zenét rendel magának. Az ovális lány engedelmeskedik. Megkérdezi, hogy mit akarunk hallani. Volt idő, amikor szívesen elcseréltem volna egy ilyen masinára az élettársamat. Ma pedig vár rám egy újabb meglepetés. A fiú nagy, fekete szemüveget erősít a fejemre, a csuklómra pedig vasperecet kapok. Amikor beindul a gépezet, egy felhőkarcoló tetején találom magam. Körülöttem gengszterek tülekednek, és nekem le kell lőnöm őket. Forgolódom a magasban, nyomogatom a gombokat. Elfelejtem, hogy vasárnap van, és a fiamnál vagyok.
