Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Ferdinandy György: Forgácsok IV.
46 Amikor lelőnek, sziklás hegyoldalon találom magam. – Másszál! – biztat nevetve. Próbálom, de amikor lenézek a mélybe, megfordul velem a világ: kis híján elhányom magam. – Mit akarsz látni? – Akármit. Az utcánkat, ha lehet. A kisközértet és a patikát. A postát, ahol feladom a leveleimet. És már látom is. Ez itt Eurázsia, és benne, középen a Kárpát-medence. Egy cseréptetős ház, két diófa. A tenyérnyi árnyék, ahol minden délután az Újvilágról álmodom. – Valami mást? – Itt lakik a barátom. Ez itt egy mandulafa, az ablak alatt. Ennyi. Folyik rólam a víz, a szemüveg is párás, mire leszereli rólam a fiam. – És ezt hogy hívják? – Hogy mit? – Hát ezt az egészet. – Virtuális valóságnak! – feleli nevetve. Nézem a szótárt: virtuális. Lehetséges vagy látszólagos. Amíg én itt lövöldözök, percenként éhen hal egy gyerek. Más szóval: nem szeretem a fölösleges dolgokat. – Veszélyes találmány! – mondja a fiam. – Mire jó? – Nem lehet többé titkod. Privacity – mondja. Magánéleted. Neked odaát nincsen rá szavad. Alexa! – Igen? Meccset nézünk, Barcelonában süt a nap. Egy vén mandulafa. A barátom. Amint hazaérek, meglátogatom. Kannás Alajosról… A nyugati magyar irodalom árnyékhuszárairól – feledésre ítélt barátaimról – azt hittem, már mindent megírtam. Aztán most itt van ez a nagyszerű, 2016-os amerikai film, a Loving, ami eszembe juttat egy az átlagosnál is tragikusabb életutat. A kaliforniai Kannás Alajosét. A film egy kőművesről szól, aki fekete lányt vesz feleségül, és akinek megvetés az osztályrésze egész életében, kirekesztés, mi több: üldöztetés a vegyes házasságok 1977-es (!) törvénybe iktatása előtt. (A törvény több államban ma sem működik.) Kannás Alajos 1948-ban hagyta el az országot, és az ötvenes évek elején került az Egyesült Államokba, ahol fekete bőrű lánnyal kötötte össze az életét. Bécsi
