Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból – közreadja Hódos Mária)
87 A színválasztásnál a srácok azt javasolták, hogy sárga papírral vonjam be, „mert mi azért is szeretjük a sárga színt”. Így is történt, a végén aranyzsinórral átkötöttem, srácaim nagy gyönyörűségére. 1942. január 14. Gyógyszerész úr mutatott tegnap este két hivatalos írást. Az egyikben a főszolgabíró felhívja, hogy mutassa be magyar állampolgárságát sürgősen, mert különben lakhatási engedélyt kell váltania. Még folyamatban van az ügy, ez kerül nagyobb összegbe. A másik szerint kihágás miatt ítélik 20 pengőre vagy 4 napi elzárásra a tavalyi perből kifolyólag, mert tabletta helyett port szolgáltatott ki (holott tablettát nem lehetett beszerezni sehol). 1942. január 27. Gyógyszerész úr a héten inspekciós, de azért délben lejár, és a fiúk mindig befűzik egy-két sakkpartira. Mikor látják jönni az ablak alatt, már állítják a sakkbábukat. Engem is gyakran kapnak le egy sakkpartira. Különösen Cigus és Feri, akik nagyon j ól játszanak. Most már Tibi is beállt. Jóska is szívesen jö tt sakkozni, de nagyon álmatagon já tszik. Mondom is neki, hogy vele nem szeretek játszani, mert ő alszik. Tegnap aztán könyörgött, hogy jöjjek vele, nem fog aludni. Tényleg nagyon jól já tszott, egyszer sikerült is engem talán tíz lépésre bemattolni. Csuda boldog volt. Tibinek eleinte nem ment, de most már formában van. Matyit nagyon ritkán tudom rávenni, hogy sakkozni jöjjön. Ő nem biztos a dolgában, és fél a vereségtől. Egyáltalán, ő egy versenybe sem megy bele, ha nem biztos a nyerésben. Milyen boldogok tudnak lenni a csibészek, ha sikerül „lepikkantani” a királynőmet, vagy pláne bemattolni. Megfigyeltem a sakkozásnál, hogy a srácok előszeretettel sakkoznak velem. Itt a játék rendes izgalmán felül nagyobb izgalmuk az, hogy nyerjenek. Vagyis, hogy engem legyőzzenek. Mindig az az érzésem, hogy a férfiasságukat akarják érvényesíteni velem szemben. Ha győznek, mind győzelmi ordításba törnek ki, és mindig úgy érzem, hogy ünneplik az ő kan felsőbbségü ket. Ha ellenben veszítenek (különösen Feri és Cigus), direkt szégyenlik magukat, hogy én legyőztem őket. Egymás között csak az ágyban szoktak sakkozni. Ugyanis most este egy kicsit meghosszabbították az időt. Egyszerűen nem alszanak el, hanem olvasnak és játszanak. Reggel kevésbé, mert gyalázatos hidegek vannak, és dacára a fűtésnek, reggelre farkasordító hideg van a lakásban. Minden reggel fájó szívvel kelnek ki az ágyból. Még a hét közepén megígértem nekik, hogy vasárnap csinálunk egy görbe napot. Befűtünk reggel a hálóban, és délig ágyban maradhatnak. Mind nagyon örült neki, de természetesen Jóska a legjobban. Ágyban ugyan nem maradtak, mert társasjátékoztak, de délben keltek csak fel. 1942. február 14. Múlt hét csütörtökön megkaptuk a menhelytől az értesítést, hogy az otthont egy belügyminiszteri rendelet értelmében megszüntetik, és megkeresték az Izraelita Patronázst a gyerekek elhelyezése végett. Gyógyszerész urat egészen
