Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból – közreadja Hódos Mária)
78 Matyi éjjel-nappal szidja azt, aki a kóserságot kitalálta. Tegnap dugtam neki egy kis szalonnát, amiért nagyon boldog volt, de kolbászra áhítozik, amivel nem szolgálhattam. 1939. május 9. Nagy Tibi odasúgta, hogy szeretne nekem valamit mondani, de fél, hogy ha Bözsi néni megtudja, akkor kikap. Nagy nehezen elmesélte, hogy mikor én Pesten voltam, Bözsi azt kérdezte től ük, ki szereti őt , és mind jelentkezett. Aztán azt kérdezte, ki szereti Erzsi nénit, mire csak nagy Tibi, a két K. és Józsi szólt. Józsi sírt is, nagy Tibi pedig – állítólag – azt mondta, sokkal jobban szereti az Erzsi nénit, mert ő sokkal többet vesződik velük. Bözsi erre azt mondta, hogy ha meg meri nekem mondani, akkor úgy elveri, hogy vége lesz. Nagyon kért Tibi, hogy el ne áruljam. Valószínűleg ezek a kérdések alapozták meg azt a hidegséget, amivel engem akkor fogadtak. Sanyi derekasan dolgozik a kertben, mondom neki, hogy belőled ügyes mesterember és földművelő is lehet. De ő csakis bohóc akar lenni. Ki fogja festeni az arcát, álarcot fog felvenni és tarka ruhában fog ugrálni a közönség előtt, azok meg úgy fognak röhögni, hogy majd megpukkadnak. Ez Sanyi régi kedvenc ötlete, rendszeresen mulattatja is a srácokat. Józsinak ma van a születésnapja. Vettem a piacon cseresznyét mutatóba (összesen 15 szemet), abból hármat kapott a születésnapos Józsi. Ő persze nagyon meg volt hatva, eddig sohasem volt megünnepelve a születésnapja. 1939. május 22. A Patronázs felkért, írjunk beszámolót az együtt eltöltött nyolc hónapról. Gyógyszerész úr bele akarta írni, hogy nincs megelégedve a gyerekek előrehaladásával, azt hiszi, bennünk van a hiba, mert sokkal többet lehetne kihozni belőlük. Príma a gyerekanyag, csak ki kell aknázni. Ő persze nem látja a küzdelmemet a napi leckével, közben a sok háztartási és varrási munka (például, amikor 25–30 gombot kell fölvarrnom). Persze mindegyik szívesen tanul, ha ott ülök mellette, de addig a többi meglóg. Nem tud belenyugodni Gyógyszerész úr, hogy nincsenek még fényes eredmények, „hiszen már 8 hónapja vagyunk együtt”. A beszámolóba nem engedtem belevenni azt, hogy magunkat hibáztatjuk. Az kellene még a Patronázsnak! Mikor a nagyok tanulásáról volt szó, bele akartam venni, hogy a tanítójuk nem tanítja, nem szoktatja kötelességre őket (igaz, 77-en vannak egy osztályban). Ezt meg ő nem engedte belevenni, nehogy a tanító fülébe jusson. 1939. június 17. Gyógyszerész úrral mindennap van vitánk. Az utcára nem engedem ki őket egyedül játszani, pláne a Körös-partra. Az udvaron közönséges fekete föld van, ők arra vizet szoktak húzni, és abban lucskolnak. Igaz, piszkosak, sárosak lesznek, de hát valamit csak kell nekik is játszani. A sár nagyon nekik való! Persze
