Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból – közreadja Hódos Mária)
73 rögtön hozzám dörgölődzött. Mind a két W. gyerek folyton árulkodik. Még egy testvérpár van, a K. Gyuri és Sanyi. Sanyi másodikos, hosszú, vékony gyerek, csendes és szófogadó, úgy látszik, kötelességtudó is. Gyuri sokkal élénkebb, ő első osztályos. Erős, értelmes fiú, és nagyon tud verekedni. Sanyi csak akkor verekszik, ha bántják, viszont cifrán káromkodik. Itt van végül a kis J. Tibor. Első elemista. Nagyon kedves, készséges kis kölyök, de tanulni nem szeret. Mikor először megsimogattam a fejét, nagyon boldog volt. Apró kis fogaival édesen vigyorgott. Erős, zömök kis kölyök, minden szolgálatra kapható, de szörnyen verekedős. Ő is falun nevelkedett, mint a W. gyerekek, akik öt évig Nagykátán voltak, ahol nagyon szerették őket. Fáj a szívük a nagykátai nevelőszülőkért. Ha levelet kapnak tőlük, bőgnek. Este, amikor lefekvésre került a sor, Matyinak nem tetszett, hogy én külön szobában fogok aludni. Zsuzsa, a szolgáló alszik bent a gyerekhálóban. Ő egy tizennégy éves kislány, aki mindent elvégez nálunk. Tud a gyerekek nyelvén beszélni, ami azt jelenti, hogy jól leszidja, sőt fakanállal meg is rakja őket. A Jóni (két Tibor van, hát őt csak így hívják) meg Gyurka híres ágyba pisilők, vagy mint itt hívják őket, „a húgyosok”. Különösen Feri nem állhatja őket. 1938. október 11. Ü nnep van, ma sem mentek a gyerekek iskolába. Játszottak, és átvettem velük a leckét. Egyikük sem tudja rendesen az anyagot. A két K. gyerek tud a legtöbbet, a stréber W. Ervin is valamit. A kis W. Tibor igyekszik, szorgalmas, de nem tud olvasni. Mindannyian késve kezdték az idei tanévet, most meg az ünnepek miatt nem tudnak haladni a többiekkel. Feri, dacára, hogy tízéves és harmadikos, úgyszólván a nevét sem tudja leírni. Az édes kis buta Jónika pedig még véletlenül sem ismeri fel a betűket. A Gyógyszerész úr minden reggel és délben, néha este is lejön hozzájuk. A gyerekek mind neki szaladnak újságokkal, panaszokkal. Ő látja el azoknak a baját is, akik napközben rosszfát tettek a tűzre. Egy igazi apa gondosságával és szeretetével jár el. Délután megint kimentünk a ligetbe, ami a Körös-parton van, egy kisebb füzes erdő, ahol jókat játszanak és verekszenek. Pillanatok alatt a legnagyobb gyűlölettel ütik és szidják egymást. Feri a legerősebb, így bíráskodni is akar. Ervin örökké morog azon, hogy amit ő kap, az mindig kisebb és kevesebb, mint a többié, és rettenetesen káromkodik. Feri is káromkodik, de úgy, mint a tanyán szoktak, Ervin pedig úgy, ahogy Angyalföldön. Matyi nagyon élvezi a gorombaságokat. Itt nem tilthatom meg, de hogy a többi is leszokjon róla, ahhoz sok időre lesz szükség. Matyi egészen beleolvad a társaságba. Sokszor elfelejtem, hogy a saját gyerekem. Együtt alszik, eszik, játszik, verekszik, gorombáskodik a többiekkel, ő is egy gyerek a sok közül. Bár sokszor akarja éreztetni a többiekkel, hogy különb. Nekem pedig fokozottabban kell vigyáznom, hogy Matyival ne tegyek kivételt, mert a többiek nagyon érzékenyen vigyáznak erre.
