Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból – közreadja Hódos Mária)
74 1938. október 15. Janika délelőtt másfél órát ült az ölemben, míg teleírta nagy keservesen a palatábla két oldalát. Nehéz lesz beverni a buksijába az ábécét. Amikor tele volt írva a palatábla, rettenetesen boldog volt. Tegnap és ma a csendőrök felénk jártak, beszóltak, hogy sok a panasz a gyerekekre. Rendetlenkednek, hangosak, állítólag bemennek a boltokba és lopkodnak. Megmagyaráztam ma a csendőrtisztnek, hogy ezek sem rosszabbak, mint a többi fiú, legfeljebb az feltűnőbb rajtuk, hogy egyszerre hét lárma jön ki a kapuból, máshonnan csak egy-kettő. Ezeknek a gyerekeknek hónapok kellenek, míg összeszoknak és megszelídülnek. Mert ők az ország minden tájáról jött, elhagyott kis csemeték. Két gyerekkel írtam levelet az írógépen. Az egy szenzáció! Ervin a nénjének írt Pestre. Előbb lediktálta a sablont, aztán kért, hogy hagyjam őt írni. Elkezdte pöcögtetni, hogy „rosszul”. Mondom neki, hogy csak nyugodtan diktálja be úgy, mintha ő írná egyedül. Azt diktálta, hogy „rosszul érezzük itt magunkat, mert visszavágyunk Kátára”. Feri is hallgatta, és elkezdte nekem magyarázni: „Ha az ember valahol öt évig van, akkor mindig visszavágyik oda.” Mondom neki, hogy elhiszem én azt, hogy fáj a szívük a régi otthonukért. Feri is diktált levelet, de ő már azt írta, hogy jó helye van itt. Feri hangosan gondolkodik, afféle paraszt módon. Azt motyogta: „Meg akartam én innét szökni, de nem akartam, hogy nekik ott kellemetlenségük legyen.” Aztán megkérdezte: „Mióta nem voltam én rossz?” Mondom, hogy fél órája. Evvel meg is volt elégedve. Reggel Matyit megpofoztam, mert irtó rondákat mondott. Mikor ketten voltunk, szóltam neki, hogy ezt nem tűröm tőle. Kért, hogy adjak neki gorombáskodási fél órát, akkor ő napközben nem fog gorombáskodni. Belementem, két részletben, este és reggel negyedóra. Sok reményem nincs ehhez a módszerhez. Ma kellett volna lesikálnom a társaságot, de el kellett mennem a templomba, esti prédikációra, ahol megismerkedtem a községbeli vezető zsidó hölgyekkel. Így a sikálás reggelre maradt. Nagyon nehéz őket tisztába rakni, mert a legtöbbnek nincs még váltó fehérneműje sem. Nekem feltétlen szándékom, ha egy kicsit megszelídültek, nagyon vallásos szellemben nevelni. Ez egyébként a Gyógyszerész úr elgondolása is. Vallásos alatt nem csak a szertartásokat értem, hanem a komoly, mély hitet. 1938. október 16. Kedves Kata néni! Mellékelem a heti jelentést. De azt hiszem, hogy Matyi története evvel le is záródott, mert Matyi feloldódott a tömegben. Aránylag keveset szerepel a naplóban, mert a legkevesebb baj van vele. Viszont határozottan szemtelenebb lett. Valahogy az a benyomásom, hogy az egyéni felelősségérzete is egy kicsit feloldódott a tömegben. Nem olyan érzékeny avval szemben, hogy szeretem-e vagy sem. Nyugodtan kanászkodik, még ha nyakon verem érte is.
