Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból – közreadja Hódos Mária)
72 beszélő, kitűnő helyesírású, rendkívül színes és bátor egyéniség, ami, remélhetőleg, e rövid részletekből is kiderülhet az olvasó számára. Hódos Mária 1938. október 10. Reggel 4 órakor keltünk. Taxival mentünk ki a vonathoz, ami irtó nagy szenzáció volt. Öt órát utaztunk, Matyi élvezte, de folyton izgett-mozgott, összetaposta a padokat. Békésföldváron átszálltunk, aztán már csak tizenkét perc utunk volt, és szerencsésen megérkeztünk Békésre. Itt várt a Gyógyszerész úr, akivel besétáltunk a városon keresztül a „házunkba”. Bérelt lakás, egy nagy udvarban, ahol nem szabad a gyerekeknek rumlizni, pedig a gyerekek irtó vadak. Nagyon el vannak kanászodva. Menhelyi gyerekek, akik annak előtte is menhelyből voltak kiadva családokhoz. Matyi rögtön otthon találta magát. Kipakolta a játékait – ami fokozta a népszerűségét. Ma zsidó ünnep van 3 , a gyerekek nem mentek iskolába, így együtt találtam az egész bandát. 4 Egyelőre csak hat gyerek van, Matyi a hetedik, de nemsokára jönnek a többiek is. A lakás két szobából és konyhából áll. Az egyik szoba az ebédlő, itt alszom én, a másik szobában alszanak a gyerekek. Kicsi faágyaik vannak. A ruháik a szegen lógnak. A berendezés egyelőre még hiányos, csak a legszükségesebb holmik vannak meg. A szobák nincsenek padozva, földesek, de különben nagyok, világosak és szellősek. Már ebéd közben kezdett hozzám hízelegni a hatéves Tibi. Ebéd után odajött, és édese n csacsogott, átölelt. Lassanként mind jött. Feri tízéves, tanyán nevelkedett gyerek, ő a legtartózkodóbb. Ferit a nevelőszülei eddig katolikus hitben nevelték. Nemrég tudta csak meg, hogy zsidó, persze kétségbeesetten tiltakozott. Mikor először ment a zsidó templomba, levetette a sapkáját, keresztet vetett, és elkezdett kiabálni: „Én úgysem leszek zsidó, ha nagy leszek! Nem is igaz, hogy zsidó vagyok!” Nincs is körülmetélve. Törvénytelen gyerek, a szüleiről nem tud semmit. Viszont a nevelőanyját nagyon szereti, vágyik vissza hozzá. Ebéd után elmentünk sétálni a ligetbe. Itt a srácok nagy hancúrozást rendeztek. Hagytam őket verekedni, bár nagyon kell rájuk vigyázni, mert nagyon vadak, durvák, nem nézik, hova ütnek. A liget felé menet a kis W. Tibi fogta az egyik kezemet. A másikra váltott kuncsaftok voltak, össze is verekedtek, hogy ki menjen a kezemnél. Egy percre Feri is megfogta a kezemet, de aztán észrevette magát, és elengedte. Este a Gyógyszerész úr imádkozott velük, és tanítja őket angolra, pár szót már tudnak. Bemutatom a társaság többi tagját is. W. Tibinek van egy bátyja, Ervin, aki úgy védi a kicsit, hogy az már szinte gyanús, kissé alattomosnak látszik. Ő is 3 1938-ban október 10-ére esett Jom Kipur, ami a vallásos zsidók legfontosabb ünnepe, az engesztelés és a bűnbánat napja, egynapos böjttel. 4 Harmadik hete üzemel az otthon.
