Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból – közreadja Hódos Mária)
71 zásának technikáit. Ott vált – kétéves tanulmányai során – a budapesti pszichoanalitikus iskola elkötelezett hívévé és követőjévé. Amikor Farkas Erzsébet elvállalta a békési munkát, segítséget kért analitikusától, dr. Lévy Lajosné Freund Katától. Megállapodásuk szerint Lévy Kata levelekben reagál, segít, ad tanácsot a B ékésről érkező részletes beszámolókban leírtakra. A napló rendszeres írásának legfőbb indítéka a folyamatos konzultáció igénye volt. Lévy Kata, a konzulens e beszámolók segítségével kerülhetett közelebb a gyerekekhez, hiszen ő a fiúkat személyesen nem ismerte. Emellett leírva, elemezve az eseményeket, Erzsébet még közelebb juthatott a megoldásokhoz. Az írás folyamata újra átgondolást, önellenőrzést is jelenthetett számára. A rendszeres beszámoló, azaz a később naplóvá kerekedett szöveg, leírja a gyerekek és a nevelőnő lelki és fizikai állapotát, annak változásait, fejlődését, közösségük kialakulását, a szűkebb és tágabb környezetükben élőkhöz való viszonyukat, helyüket a kisebb (zsidó) és a nagyobb helyi (békési) közösségben. Az első évben szinte naponta gépelt beszámolók részletesen leírják az ország különböző településeiről egy tető alá hozott, mai kifejezéssel élve, halmozottan hátrányos helyzetű, öt-nyolc éves fiúk mindennapjait, akik ráadásul még zsidók is. Verekedések, káromkodások, büntetések, jutalmak, házimunka, iskola, tanulás, háztartásvezetés, étkezések, játékok, és mindez a legnagyobb szegénység közepette. Szeretetre kiéhezett, vadóc kisfiúk – akiket az Országos Izraelita Patronázs Egyesület, különböző okokból 2 elszakított keresztény nevelőszüleiktől, vagy már elfogadott menhelyi környezetüktől – küzdöttek egymással az új közösségben betöltendő pozíciókért és a nevelőnő kizárólagos figyelméért, szeretetéért. A nevelőnő, Farkas Erzsébet ezekre a percenként történő újabb és újabb eseményekre anyai és pedagógiai meggyőződése szerint, kreatívan és következetesen reagált, mindig erősítve a gyermekek biztonságérzetét. Sok volt az ellenség: az állami hivatalnokok és alattvalóik , az egyre agresszívabb antiszemita propaganda szószólói és követői. Sajnos, a zsidó hitközség és közössége is közömbösek voltak a gyermekotthon nehézségei iránt. A napról napra, hónapról hónapra követhető gyermekotthoni mindennapokban sok volt a siker is, az apró örömök és a szeretet állandó jelenléte. Amikor a fiúk végre átérezték, hogy biztonságos, őket szerető helyen vannak, egyre gyakrabban nyíltak meg, és mélyült el kapcsolatuk az otthon vezetőjével, Farkas Erzsébettel. A napló egyedülálló pedagógiai „kísérlet” dokumentuma, amely a csodával határos módon megmaradt az utókor számára. Különleges értéke maga a „kísérlet” láthatóvá tétele, ahogy a családi gyermekotthon nevelője, Farkas Erzsébet a Magyarországi Pszichoanalitikus Egyesület által szervezett szemináriumok elméleti kurzusának eszmerendszerét, módszertanát saját elgondolásai szerint átültette a gyakorlatba. Következzen néhány részlet, amely időrendben, bár kontextusából kiragadva, megpróbál egy kis ízelítőt adni a napló hangulatából. Írója művelt, intelligens, több nyelven 2 Az Országos Izraelita Patronázs Egyesület (a Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely mellett) felügyeleti szerve és anyagi támogatója volt a gyermekotthonnak. 1937-től előtérbe került a Patronázs Egyesület részéről az az igény, hogy a menhelyi zsidó gyerekeket izraelita felekezethez tartozó család nevelje. A nagyobb, városi menhelyekről kikérték a zsidó gyermekeket, és pártfogók segítségével befogadó családokat toboroztak. A cél az volt, hogy a zsidótörvények okozta pesszimizmus és az egyre növekvő nyomorúság következtében szinte teljesen visszaszorult születések számát ellensúlyozva, a menhelyi gyermekeket megőrizzék a felekezet kötelékében.
