Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 11. szám - Zimonyi Zoltán: A „megnőtt emlékezet” regénye (Féja Géza: Visegrádi esték)

89

hívek és rajongók

42

, ugyanakkor ellenlábasok saját oldalon, pályatársaik között is.

Mindkettejük viszonya barátságtalan, illetve ellenséges az emigrációval.

Életerejük teljében, tétlenségre kárhoztatva, száműzetésben éltek. Korábbi mozgalmi

időszakának lendülete után Féja – mint önvizsgálatra kárhoztatott („háborús bűnös”) –

1945 után visszaszelídül a szépirodalomba. A publikáció reménye és lehetősége nélkül

naplószerűen verset ír, majd elbeszéléseket, tanulmányokat. A lefojtott sors magán-

életi kisiklásokban fuldoklik, rokonok a lélektani jegyei. Illés Endre

Magánvizsgáim (Móricz-emlékek) című visszaemlékezéséből

43 megsejthetjük Görgei poklát, amelyet a

Visegrádi esték utolsó három fejezete fel is izzít. Féja évtizedig Békéscsabán tipródik,

alteregója, az elbeszéléseiből ismert Báth Mihály éjszakai kalandjait járja.

Karakterbeli egyezések is felfedezhetők: erős saját vélemény, éles kritikai szemlélet,

szókimondás, meg nem alkuvás jellemzi őket. Irónia és gúny Görgeit, Féját turbulencia

és emberszólás. A tábornok nem tudott alkalmazkodni, olykor tüntetett érdes modo-

rával. Ezek a tulajdonságok nem egy kortárs szemében ellenszenvessé tették őket,

fellépésük nem minden esetben bizalomgerjesztő, sokakat gyanakvóvá tett.

Ne feledjük, mindketten a Felvidékről származtak, bár más tájairól. A regénybe be-

beszűrődnek a szülőföld ízei, olykor nosztalgikus emlékképei, nyelvi zamata.

Egyezést látok abban is – bár ezt már óvatosabban mondom –, hogy idősödvén,

Görgei is, Féja is nyugvópontra jutott saját sorsát illetően. A

Mein Leben und Wirken

t író Görgei még hadakozott a saját igazáért. Megpróbálta tisztázni magát. Hosszú és gyöt-

relmes út vezetett addig, amíg megenyhült szívvel elmondhatta: beteljesedett, ennek

így kellett történnie.

44 Szintén ez a belátás és megértés az öregedő Féja mentalitása. A ’60-as évektől, utolsó alkotói korszakában jóvátételek sorát írta, olyan pályatársakról,

akiket korábban elmarasztalt vagy munkásságukról tudomást sem vett. Volt idejük az

önvizsgálatra, ami végül kiengesztelődést hozott. Irgalmat, a sors elfogadását. Féja ese-

tében ennek az áttételes kifejeződése a

Visegrádi esték

. A regény megjelenése után, 1976-

ban írt

Pálya vagy sors? című vallomását így fejezte be:

„a békességnek a jegyében írom, hogy

nincsen elszámolnivalóm senkivel. Mindaz, ami történt vélem, sors volt. Én pedig vállaltam.” 45

A regény kétségtelenül hozzájárult a reálisabb és árnyaltabb történelemszemlélethez,

hintett is némi port a „cenzúra” szemébe. Az áthallások azonban azt bizonyítják, hogy

Görgei vívódása, benne Féja sorsmetaforája írói eszközökkel egybeszőtt műalkotás, és

nem perújrafelvétel.

46 Erről Féja Géza így vallott Nagy Olgának:

„Az író azért ír, hogy – az

ábrázolás mellett, illetve azon keresztül – beavatkozzék az életbe, teremtő részese legyen. Bárminő

42 1974-ben a miskolci könyvhéten vendégeskedő írót nemzedéktársai és fiatalabb hívei tömege-

sen vették körül, az Avas Szálló kávézójában órák hosszat beszélgettek. Barta János

Költők és írók (Akadémiai, 1966) című tanulmánykötetében megemlíti, hogy Féja irodalomtörténetén tanárnemze-

dékek nőttek fel.

43 

Népszabadság, 1974. 92. szám, április 21. Vasárnapi melléklet

1. Lásd bővebben a tanulmány 10.

részét.

44 Pethő, i. m. 458.

45 Féja Géza:

Pálya vagy sors? Törzsek, hajtások, Szépirodalmi, 1978. 15.

46 Jellemző módon a

Népszabadság (az MSZMP KB lapja) és a (művelődéspolitikai) Kritika írásai lát-

ták úgy, hogy Féja

„perújításra szánja el magát” (Zöldi László:

Kárhozatból üdvösségbe? Népszabadság,

1974. júl. 6.).

„Így lesz a regényben Görgey védekezése kivédhetetlen támadássá, így fordulnak meg a köztudat

erőviszonyai, s tesszük le azzal az érzéssel a könyvet, hogy ha Görgey nem is angyal, de Kossuth bizonyosan

maga az ördög.” (Bányai Gábor:

Féja Géza: Visegrádi esték

, Kritika, 1974. okt., 22–23.) Pomogáts Béla is perújrafelvételnek tartja a regényt, szinonimaként azonban a rehabilitáció kifejezést használja.

Úgy látja, hogy a rehabilitáció túlment a kívánatos határon, pl. Görgei forradalmiságának kérdésében.

(

Történelmi polémia regényben elbeszélve. Féja Géza: Visegrádi esték, Tiszatáj, 1974. 11. 92.)