Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Zimonyi Zoltán: A „megnőtt emlékezet” regénye (Féja Géza: Visegrádi esték)
87 4. A Visegrádi esték műfaji megjelölése regény , történelmi jelző nélkül. Ha csupán igazságté- tel lett volna Féja szándéka, esszé formájában közvetlenül is beleszólhatott volna a Görgei- kérdés vitáiba. Megvolt hozzá a képessége, a hajlama is. A nemzeti önismeret szolgálata mellett azonban hangsúlyosabb indítéka lehetett a témaválasztásnak. Lépjünk kicsit vissza az időben! Féja Géza – békéscsabai száműzetése után, az iro- dalmi-szellemi életbe visszatérve – emlékiratait kezdte írni. A Bölcsődal (amelynek első részletei 1945 előtt készültek el) a gyermekkor tájait járta be, míg Trianon vándoraként otthonról haza, Léváról Budapestre tért. A folytatásban 30 a Bajcsy-Zsilinszky táborában (is) szerveződő népi mozgalom gyökeréig, lényegében pályakezdése időszakáig ért el. Az irodalmi közvélemény várta a folytatást Féja legizgalmasabb, fordulatokban gazdag, kényes pályaszakaszáról, a harmincas-negyvenes évekről, majd a békéscsabai száműzetés- ről, ’56-os szerepéről, visszatéréséről az irodalmi életbe. Mindhiába. A 75. születésnapja alkalmával kész ült beszélgetésünkben emlékezései folytatásáról kérdeztem. „Nem írtam tovább. Lapszélre címmel – ami eszembe jut a múltamból – mozaikszerűen le-lejegyzem, de nem merek belevágni.” 31 Mégis próbálkozott, érezte a késztetést, neki-nekifutott, el-elkészültek részletek, sőt 1976-ban meg is állapodott a kiadójával: „A Széchenyi-regény mellett szerződtem egy másik könyvre is, emlékirataimra, meg is kezdtem, szinte dől a matéria. Ez nagyot javít kedélyemen, remélem, bajomon is, mert az én betegségeim az idegekben folynak le.” 32 Féja gyakran szelet vetett és vihart aratott. Harcos volt, a küzdelmek tanulságait, élete summáját hátra kellett volna hagynia. Egészen haláláig viaskodott a feladattal, neki- nekifutott az emlékezéseknek. „Sok volt, amivel a sors vagy az Úr vagy tudom is én ki, mi megterhelt. Most érzem, mit élt át Ady, midőn ezt írta: »Nyögök minden terhemmel«, meg hogy az Úr reánk rakta »az élhetésnek minden terhét«. S ráadásul: a harc múltunkkal, a visszatérő idővel, önmagunkkal.” 33 A teljes számadás, az önéletrajz befejező része azonban sosem készült el, mindig hátráltatta valami, mindig közbejöttek dolgok. 34 A töredékekből Lapszélre címmel meg- jelent ugyan fia, Féja Endre gondozásában valaminő számvetésféle, de ebben a Bajcsy- Zsilinszky-kérdés kivételével nem jutott tovább a feltárulkozásban. 35 Az élveboncolásra nem volt meg az ereje, ehhez valószínűleg túlzottan is extrovertált személyiség volt. A regényfikció szerint az idős, élettől búcsúzó Görgei a visegrádi esték magányában árnyalakokkal vit ázik, hatalmas belső monológban éli át újra és értelmezi a múlt csatáit. Az idős, nemrégiben Óbudára, a Szőlő utcai hosszúház VI. emeletére költözött, egy kissé a mindennapok zaja föl ött élő Féja pozíciója hasonló: a múlttal tusakodik ő is. A hajdani harcostársak és ellenf elek szintén halottak. A kézirat lezárásának napjaiban megjelent nyilatkozata sejteti a Visegrádi esték alkotáslélektani hátterét: „Bévül […] szüntelen árad a 30 Szabadcsapat , Szépirodalmi, 1965. 31 Kráterarc, vulkános élet. Besz élgetés a 75 éves Féja Gézával. Napjaink, 1975. december. 32 Egy barátság története . Féja Géza levelei. Közzéteszi Nagy Olga, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 1998. 126. 33 Egy barátság története , 143. 34 Nagy Olgának írt leveleiből nyomon követhetjük a tusakodást önéletrajza írásával. 1977. március 18.: „Írnám emlékirataim, s amint föllélegzem, azonnal folytatom, de mindig közbe jön valami.” ( Egy barátság története , 136.) 1977. május 7.: „Én most kissé félretettem a Széchenyi regényt, és emlékeimen dolgozom, az igazat írom, azt, aminél jelen voltam, amit átéltem.” (140.) 1977. november 26.: „Eml ékeim írását is félbe kellett szakítanom éppen akkor, midőn a legjobban belejöttem. De mindig így van ez vélem. Életem: akadályverseny.” (143.) 35 Féja Géza: Lapszélre . Szerkesztette és a szöveget gondozta: Féja Endre. Szépirodalmi, 1982, 72–154.
