Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 11. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek

30

eljátszotta az életét. Egy rádiós barátja úgy fogalmazta meg véleményét – és

ezt tartom én is: – nem volt igazi „tőkesúlya”, utalva vitorlázószenvedélyére.

De jó barát volt, s évekig hódoltunk egy csapatban kártyás szenvedélyünknek,

az ultizásnak. Kapcsolatunk (és barátságunk is) végül egy ostoba játék közbeni

összezördülés miatt megszakadt.

És, sajnálatos módon, ennek a játékközösségnek

volt tagja Farkas László is – a

drága Laci, az

Új Írás legendás versrovatvezetője, s futballcsapatunk törzsjátékosa

is. Őt is sikerült úgy megsértenem, hogy azt hittem, soha többet nem áll szóba

velem. Ugyanis a követ – nem először – én dobtam a csendes víztükörbe.

Szüretek Akasztón, meggyes terv, imrehegyi kaland

Amikor 1960-ban meghalt nevelő nagyapánk, s ugyanakkor újult erővel

folytatódtak a téeszesítések, édesanyám meggyőzte folyton aggodalmaskodó

nagyanyámat, s áruba bocsátották a házat, az egyik hold szőlőt és a földeket.

Nem volt sok, 8-10 hold, amit nagyapám addig felesben műveltetett. Ő csak

a szőlőkkel foglalkozott, iparát, a cipészséget már régen nem gyakorolta, és

„panglija” nek

ünk, gyerekeknek volt csodahely

. Fölköltöztünk Pestlőrincre

– egy központban, az Üllői úton lévő fél házba. Én már akkoriban sokat

segítettem a szőlészkedésben-borászkodásban; mondhatni: belenőttem, s mikor

Pestre költöztünk, édesanyám a jobbik szőlőt, a döbrögeci kadarkát megtar-

totta. Igen ám, de Pestről művelni nagyon nehéz volt, s bár öcsémmel sokat

utaztunk „haza” Akasztóra szőlőmunkára, igazándiból műveltetni kellett, s a

szüreteket is rokonoknál, ismerősöknél kellett lebonyolítanunk, s a mustot is az

állami átvevőhelyen eladnunk. De emellett még komoly bevételünk volt a sző-

lőben lévő meggyfák terméséből, mert a meggynek nagyon jó ára volt, s nekünk

a legjobb fajták: Pándi meggyeink voltak. De mindez Pestről nagyon nehéz-

kes, sok-sok szívességet igénybe vevő dolog volt, amit kissé röstelltem is. De

édesanyánk a varrógépe mellett ennek is szerelmese volt, s hosszú évekig fenn

tudta tartani ezt az állapotot. Különösen nagy lendületet kapott, amikor nem

kis szerencsével meg tudta szerezni a nagy szomszéd házat, aminek tágas pin-

céje is volt. Máris újabb dolgot tervezett: fel fogja hozatni Akasztóról a mustot,

s itt értékes

íti majd a finom kadarka bort

, bögrézve, literezve. (Nagyapánkhoz

annak idején borkereskedők jártak, s emlékszem, nagypapa és nagymama régi-

módian „fillérben” számoltak, velük is, maguk közt is. Mi ezt nem értettük. De

később volt olyan idő is, hogy a fináncok, végrehajtók elől el kellett rejtenünk a

boroshordókat…) Végül is két szüretről szeretnék megemlékezni, amiket édes-

anyám már Pestről szervezett. Mind a kettőre egyetemi barátokat is meghívtam,

s mint általában, segítségül is, kalandként is szívesen jöttek. Az egyiket Tóth

Istvánnal bonyolítottuk le, akinek a felesége Jónás Erzsike volt, aki anyámnál

tanult rég varrni, s akinek családjával elég szorosan tartottuk a baráti rokon-

ságot. Édesapja volt korábban disznóöléseknél a böllér. Erre a szüretre Mózsi

(Sánta) Ferenc barátomat is meghívtam, aki egy írásban meg is emlékezik erről.

Íme: „

Azt gondoltam, hogy ez valami könnyű mulatság lesz, de – ahogy kellett – Bence

rendesen megdolgoztatott bennünket. Főleg puttonyoztunk – két éjszakát töltöttünk ott