Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - „…s amik történni fognak” (Sándor Ivánnal beszélget Ménesi Gábor)
23 hatalom emberei, akik szintén kiszolgáltatottak, maguk is megfigyelés alatt állnak. A hely- tartót úgy próbáltam bemutatni, részben saját tapasztalataim alapján, mint aki rendkívül kulturált, még barátságos is a nyomdásszal, akire fontos emberként tekint, de „rabláncon” akarja tartani. Felidézhetjük azt a jelenetet is, amelyben Jensen a társaival eljut egy nagy- úr várkastélyába, aki rettenetesen bánik a jobbágyaival. A színészek olyan, a középkori anyagban hiteles színjátékot adnak elő az őrség által körülvett jobbágyoknak, mely ráéb- reszti őket saját kiszolgáltatottságukra, az elnyomó hatalom működésének természetére. A nagyúr szintén végignézi az előadást, majd meghívja a színészeket, mivel ebédet ígért nekik fizetség gyanánt. Leültetik őket a hatalmas ebédlőteremben egy külön asztalhoz, és miközben a főúri család számára felszolgálják a pompás lakoma fogásait, Jensenék csupán egy-egy pohár vizet kapnak. Végig kell nézniük, hogyan zabál a nagyúr, ők azonban éhe- sek maradnak. A színészek már alig bírják, de Jensen a végén feláll, meghajol, megköszöni az ebédet, majd int a társainak, és kivonul. A nagyúr tekintetén egy pillanatra átvillan az elismerés. Úgy próbáltam megrajzolni a főurat, hogy – miközben hitelesnek kellett lennie az adott szituációban – felerősítse a színtársulat nyomorúságos helyzetét, ugyan- akkor kiemelje Jensen művészi méltóságát is, mert hiszen nem hagyja magát megalázni. Ekképpen ábrázoltam a mellékalakokat, vigyázva arra, hogy kedvem ellenére ne rajzoljam őket túl, mert minden esetben a főszereplőket kell szolgálniuk. Fontos volt az is, hogy az általuk közvetített bölcsességek ne váljanak didaktikussá, hanem a közös nyomorúság hiteles szavakban való kifejezésére törekedjenek, és így hagyjanak nyomot a főszereplőben és az olvasóban, hiszen sorsuknak, nézőpontjaiknak és megszólalásaiknak az a lényege, hogy világosabban tükröződjön bennük Thomas sorsa, lelkivilága, élményanyaga, mind- az, amit elmond, vagy éppen elhallgat. Mert a főszereplő sokszor nem szólal meg. Nem véletlen, hogy megjelenik egy kutya, aki a fiú mellé szegődik, és végig hűséges társa marad. Thomas vele tud leginkább kommunikálni. Próbál nevet adni neki, de egyikre sem hallgat, így végül elnevezi Kutyának. Az állat egyszerre valóságos kutya, ugyanakkor jelkép, mert magában hordozza saját üldöztetését és társ mivoltát. – A szavak hatástalanságával szembesül Jensen is, közönyt érzékel a nézők részéről, amikor játszani kezdenek. – Nagyrészt közönnyel, ritkábban értéssel, de tehetetlenséggel fogadják a játékukat. Mikor Jensen eljut Londonba, a Globe Színházban végignézi a III. Richárd próbáját, amit egy Shakespeare-re emlékeztető, névtelen rendező instruál. A királyt játszó színész meg- kérdezi, hogy mit tanul ebből a közönség. A rendező meghökken, és azt válaszolja, hogy semmit. Majd hozzáteszi: „a színház olyan, mint az élet… az élet olyan, mint a színház…” Mindez nagy hatással van Jensen látásmódjára, hiszen a művészetnek a pillanatnyi hatás- talanság ellenére is ábrázolnia kell a korszakot, az értékvesztést, miként azt is, hogy az emberiség nem tanul a korábbi tapasztalatokból. – Jensen tehát azt akarja megmutatni, amit maga körül tapasztal, ábrázolni a mindenkori emberi helyzetet. Ugyanezt teszi Bosch, akinek Szénásszekér című képe fontos szerephez jut a regényben. Miért fontos számodra ez az alkotás? – Évtizedek óta foglalkoztat ez a festmény. Egyik korábbi, regénypoétikáról szóló könyvem borítójára is kiemeltem. A Szénásszekér nek három síkját fedezheti fel a szemlélő. Alul a hétköznapi életüket élő, illetve menekülésre kényszerülő figurák. Középen a hatal- mas szénásszekér tiporja az üldözötteket. A felső síkon látunk egy ifjút, aki lantját pengeti, és egy leányt, aki feltehetően palatáblára ír valamit. Ők ketten a művészek jelképei, akik megörökítik az utókor számára mindazt, amit látnak. Bosch a XV. század végén élt, de Leidenben is voltak tanítványai, akik nemcsak a képeit, de a létmódját is próbálták utá-
