Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - „…s amik történni fognak” (Sándor Ivánnal beszélget Ménesi Gábor)
24 nozni. Mikor Hertogen, Bosch szülővárosa közelében egy fogadóban száll meg a színész- trupp, találkoznak a festőművész egyik tanítványával, aki elkezd rajzolni. Köré gyűlnek, és Jensen megpillantja az óriási szénásszekeret – mivel a festő mestere képének másolatát készítette el közel száz évvel később –, felfedezi a menekülő alakokon színésztársai arcát, a leány arca pedig olyannak tűnik, mintha Elizé lenne. Megállapítja, hogy ilyen szekér nincs, de a festő azt válaszolja, hogy „nem azt festi, amit lát, hanem amit érez” . A regény utolsó fejezetében szó esik arról, hogy annyi hatása mégis volt színészi létezésüknek, küz- delmeiknek, hogy arcukat egy festmény őrzi, és megörökíti az utókornak. Mi más volna munkánk lényege, mint a megörökítés.
