Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - „…s amik történni fognak” (Sándor Ivánnal beszélget Ménesi Gábor)
21 amik vannak, s amik történni fognak ezek után.” Ehhez kapcsolódva a mű formaelemei között hangsúlyossá válik a tárgyak, a jelek ikonszerű világa. A főszereplő a zsákjában gyűjt össze mindent, amit az apjától örökölt, és mindent, ami később, hosszú vándorlása során közel kerül hozzá. Minden körülmények között, a regény utolsó pillanatáig cipeli magával ezt a zsákot. – Ne felejtsük el, hogy Thomas még csak tizenhat éves, vagyis nem képes a saját tudatán keresztül közvetíteni mindent, amit a XVI. századból fontosnak tartottál. – Valóban, az ő nézőpontja kevésnek bizonyult, mert egy ilyen idős fiú tudatába nem lehet beépíteni mindazt, amit a XVI. század emberi helyzeteiről, mint a szokásos időben és a szakadék térben meglevő örök emberi helyzetről a regényben el tudok mondani. Éppen ezért szükségem volt további figurákra, akik szintén kötődnek Leidenhez, és kapcsolatba kerülhetnek Thomassal, aki apja halála után haza akar jutni szülővárosába. A magam színházi tapasztalatai alapján megjelenítettem egy másik leideni fiatalembert, Jensent, aki gyermekkorától színész szeretne lenni. Álma valóra válik, csatlakozik egy színtársulat- hoz, amelynek a vezetője lesz, és ekhós szekéren bejárják egész Németalföldet, iszonyú küzdelmek árán, állandóan új közönséget toborozva próbálnak előadásokat létrehozni, amelyekkel az a céljuk, hogy nézőiket szembesítsék korukkal és önmagukkal, saját sor- sukkal. A regényírás hasonló a „szőnyegszövéshez” , hiszen minden szál különálló, mégis elválaszthatatlan fonadékként egységes nyelvi és formai kompozícióvá formálódik. Volt tehát két szálam, de az még kevés egy „szőnyeghez” . Mivel Leiden meghatározó szellemi centrum volt, többek között a nyomdászat egyik európai központja, ezért színre léptettem Mathiast, a nyomdászt, Thomas elhalt apjának testvérét, aki semmit nem tud arról, hogy mi történt távollévő rokonaival. Amikor a spanyol csapatok beveszik a várost, és a lakos- ságot kiéheztetik, Mathiast letartóztatják mint veszélyes embert. A hatalomnak van egy listája, nem kétszázas, hanem több ezres, rajta van a nyomdász is. A börtönből magához rendeli őt a helytartó, s egy rafinált megegyezést kínál neki: működtetheti tovább a nyom- dáját, de be kell mutatnia mindent, amit ki akar nyomtatni. Itt az foglalkoztatott, hogyan létezhetnek a szellemi műhelyek a hatalom árnyékában, s miféle alkukra kényszerülnek a szellem emberei. – A hetedik nap visszatérő dilemmájaként érzékeltem a nyelv megkérdőjeleződését, a szavak hitelvesztésének problematikáját. – George Steiner Egyre távolabb a szótól című munkája sokat segített nekem abban, hogy végiggondoljam, mit jelent a huszadik század kezdetétől a szóvesztés folyamata, az elhall- gatás, amivel a múlt század jeles szellemi alakjai oly sokat küzdöttek. Ez a csend a zenében és a képzőművészetben sokkal jobban kifejezhető, mint a szavak segítségével. Innen már csak egy lépés volt megteremtenem Elizt, akit összekapcsoltam a század másik jellemző történéssorával, a parasztlázadásokkal. Ő ugyanis egy olyan kastélyban nevelkedik, ahol pezsgő szellemi élet veszi körül, hatalmas könyvtár található, rendszeresen koncerteket, színjátékokat tartanak. A lány, a kor zenei kultúrájának megfelelően, furulyán játszik. Kastélyukat a lázadó parasztok felégetik, szülei elpusztulnak. Eliz elmenekül, de az átélt trauma következtében megnémul. Csupán hangszere segítségével képes kifejezni érzéseit, gondolatait, de sokkal többet mond el ezáltal, mintha szavakkal tenné. Találkozik Jensen vándorló színészcsapatával, beveszik mint zenei kísérőt, majd Leidenben megismerkedik Thomassal, és szerelem szövődik közöttük. – Nyilvánvalóan minden figurának, történésnek hitelesnek kell lennie a regény világában, ugyanakkor a történelmi, művelődéstörténeti tényeknek is helytállónak kell lenniük. Milyen kutatómunkát végeztél ehhez?
