Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - „…s amik történni fognak” (Sándor Ivánnal beszélget Ménesi Gábor)
18 „…s amik történni fognak” Sándor Ivánnal beszélget Ménesi Gábor – Regényeid többnyire a múltban játszódnak, mégis elzárkózol attól, hogy történelmi regényeket írnál. Legújabb munkád, A hetedik nap , egészen a középkorig vezeti vissza olvasóit. Mi az, ami a múlttal kapcsolatban íróként foglalkoztat? Milyen lehetőségeit látod a történelem regényesítésének? – Bár regényeim valóban a múltban játszódnak, engem a történelembe vetett ember mindenkori élethelyzete, mentalitása, kelepcéi érdekelnek. Ez mindenekelőtt forma- problémát jelent számomra. A regénymunkával párhuzamosan az elmúlt évtizedekben igyekeztem tanulmányozni a regény útjának metamorfózisait, szüntelenül kerestem – és keresem ma is – azokat az újabb formaelemeket, amelyek képesek kifejezni a jelenlegi korszakváltás totalitását. Régóta gondolkodom arról, hogy a humanista kultúrakorszak leáldozóban van, netán a végére is jutottunk, s ezzel összefüggésben jelentősen átalakult a történelmi regény státusa. – Kifejtenéd, mit értesz ezalatt? – A múltban játszódó hagyományos történelmi regényt – saját gondolkodásmódomban, regény- és esszéírói praxisomban is – felváltotta az emberi helyzet keresése a történelem szakadatlan folyamatosságában. Az európai regény legalább egy évszázada ráérzett erre. Felfogásomban Virginia Woolf Orlandó jával kezdődött az a vonulat, melyben a hagyomá- nyos múltkép felrajzolása helyére a totális emberi helyzet megörökítésének igénye került. Újabb jelentős állomás Hermann Broch Vergilius halála című regénye. A régmúltba tekint vissza, mégsem tekinthető történelmi regénynek, Broch anyagához zseniálisan új nyelvet és formát talált. Vagy ha tovább haladunk, a magyar recepcióban mindmáig nem eléggé feldolgozott, de számomra nagyon fontos Claude Simon munkássága. Sebaldot említem még, mint végpontot, aki folyamatosan a múltban bolyong, mégsem mondhatjuk, hogy művei kizárólag a múlt regényei lennének. A magyar irodalomban Mészöly Miklós élet- műve kapcsolható ide, kiemelten a Saulus , mely kísérletet tesz arra, hogy egy múltbéli anyagból kiindulva, sajátos formai és nyelvi megoldással a főhős emberi-lelki-morális helyzetét kutassa, mint jelen idejű problémát. – Ha még közelebbről vizsgáljuk, mi húzódik a történelmi regény státusváltása mögött? – A humanista kultúrakorszak elenyészésével párhuzamosan felszámolódott a haladás elve, amit a regény pontosan tükröz a linearitás megkérdőjelezésével, a körkörösség poéti- kai lehetőségeivel, az ismétlődésekkel, a szakadatlanságok ábrázolásával. Hogy próbáljam mindezt a teória segítségével alátámasztani, segítségül hívom Walter Benjamin esszéjét a történelem angyaláról, amelyben azt írja, hogy a történelem romot romra halmoz, és ezt nevezzük haladásnak, teszi hozzá némi iróniával. A haladás elvének felszámolódása nem csupán a folyamatos históriai úton létben lévő ember helyzetének megragadását és az ehhez kapcsolódó formaelemeket jelenti, hanem azt is, amit a magam poétikai elveként úgy szoktam megfogalmazni, hogy a szokásos idő és a szakadék tér .
